Hull a pelyhes

Posted on Posted in gondolkodom
Ahogy közeledik, úgy megy el tőle a kedvem. Olyan ez, mint amikor nagyon éhes vagy, és már tűkön ülsz az étteremben, hogy végre kihozzák a vacsorád, de amikor a pincér eléd teszi és ránézel, rájössz, nem is szereted igazán a kacsát, ráadásul nincs is rendesen megsütve, és végül is annyira nem is vagy éhes.
 
Megkezdődött a dömping, mindenhonnan áradnak feléd a csodáscsöpögő számok a rádiókból, a város díszkivilágít, az üzletek tele vannak idegbeteg emberekkel, akiknek lassan már fogalmuk sincs arról, mit is jelentett valamikor a karácsony, csak azon agyalnak, melyik banktól vegyék fel az űberdrága vásárlási hitelt, csak hogy meg tudják vásárolni az ajándékokat, mert az kell. Mert úgy illik.
 
Mire eljön a fa állításának ideje, a családfő már idegbeteg, persze megint nem működik az izzósor és a feleség is kitalálja, hogy húúú, a szomszéd angyomnak nem vettünk semmit, pedig tavaly is hozott a gyerekeknek ajándékot. A kisgyerekek nem értik, hogy akkor most hogy is van ez a Jézuska dolog, és különben is, nagyi mikorra készül már el a bejglivel?
 
Rohanás, fogak csikorgatása a dugóban, pánikroham a tömegben, bazi drága fa, ami ráadásul csúnya is, összetört díszek a doboz alján, egész éves hajtástól megfáradt emberek. Üljetek le egy kicsit, és gondoljátok át ezt az évet. Próbáljuk meg idén kicsit másképp a Karácsonyt. Igérem, én is megpróbálom, és csak 2 napos lesz az antikarácsonyos műsor.
 
De a Last Christmast akkor sem fogom óránként játszani!

11 thoughts on “Hull a pelyhes

  1. Kövezzetek meg, de én szeretem a karácsonyt! 🙂 Gyerekkoromban mindig gyönyörűséges volt és most a kicsik miatt teszem azzá. És imádok ajándékokat is venni és csak olyannak veszek, akinek akarok, olyannak nem, akinek muszáj. Nem, nem az ajándékozásról szól: a én gyerekeimnek szinte minden nap karácsony lenne akkor- hanem a közös díszítés, a csillogó szaloncukrok, a fenyő, a narancs és a szegfűszeg illatának keveréke a szobában, a puszedli íze, a nagy zabálások, nyakunkba venni a várost és meglátogatni mindenkit, akit csak lehet és talán idén havazni is fog. Szeretem és kész. 🙂

  2. Tudod, ezt már megbeszéltük, én is szeretem magát a karácsonyt, és imádok ajándékok után kutatni, (mármint beszerezni másoknak :D) már régesrégen tele a szekrény teteje, minden szépen becsomagolva, és már várom, hogy együtt legyünk Szenteste (vicces lesz, mert ugye én este 6ig adásban vagyok az ország másik felében, de aztán ülök autóba, és tűz) – engem a “körítés zavar, az, amit tapasztalhatsz, ha kimész a városba. Ja, és persze a Wham és Maraja Keraja fél óránkénti karácsonyi dalai 😀

  3. Azért szeretem a karácsonyt, mert ilyenkor az emberek otthon idegesek egymással, nem a munkahelyen, meg máshol. Van bunkóság így is a városban; csak feleannyi. Egyébként az otthoni idegesség-pánikolás nem mindenhol, nem mindenkire jellemző. Pl bátyámék általában tök lazán csinálják; mivel akkor már 1-2 napja otthon vannak, 24-e délre már minden kész, csak a sütés zajlik. Otthon anyuéknál meg hú csináljuk meg ezt, azt, gyorsan, kapkodjunk, szép legyen, tisztaság, csomagolj, ez az, rohanj ide és oda.
    Ezért szoktam 24-én délután bátyáméknál dekkolni; jót dumálunk az asztalnál. 😀

    Ellenben nálunk a cégnél már a karácsonyi héten alig van bent valaki; csak akinek tényleg dolga van, de az is ilyen lájtos munkaidőben; nagy dumálások, röhögések jellemzőek inkább.
    Ráadásul azért szeretem az időszakot, mert karácsony másnapjától 31-ig téli edzőtábor, napi 3 edzéssel; irgalmatlan jó tud lenni (főleg a reggel 6 órakor kezdődő laza 30-40 perces futás). Ez idén nagyjából kimarad. 🙁

  4. Én is szeretem a karácsonyt, de pesrsze van, amikor bosszantó tényleg a körítés dolog.
    Szeretem a karácsonyi dalokat, de nem ezeket a Popzsnyeket, hanem jazzes karácsonyi nótákat hallgatok. KIcsit hiányzik nekem a hó is ami a karácsony közeledtét jelzi.
    ÉS karácsony előtt, ha esetleg elmenne a kedvem az ünneptől, akkor megnézem a Love Actualyt és akkor majd megint jó kedvem lesz.:)))

  5. Az együtt karácsonyozó embereken múlik, h idegbetegek lesznek-e vagy sem: én spec nem borultam ki akkor, amikor atomjaira hullott a fenyőtalp, amikor a kacsa szénné égett, amikor bekrepált az égősor sötöbö, vhogy ez is hozzátartozott a karácsonyokhoz :))) Viszont a rohanást-kapkodást, a november elején feldíszített boltot-várost és a személytelen ajándékokat gyűlölöm 🙂

  6. én meg igenis és szeretem a karácsonyt, meg a forgatagot, a nyüzsit, hogy még a csapból is karácsony folyik, meg a sült gesztenyét, és a kürtös kalácsot, meg a sütiket, a narancsos fenyőfa illatot fahéjjal megspékelve. a sok-sok vegyélmegajándékot, és az ezzel járó hercehurcát! a kajatúrákat! jó kakajósan…

  7. Igen, én is szeretem ezt a hangulatot, a “karizó” tömeget. Főleg, ha a Jóisten ad hozzá egy M4-es gépkarabélyt lángrejtővel, hangtompítóval, valamint értelemszerűen örök lőszert…

  8. Tudom, hogy még kicsi vok a karácsony komoly témájához hozzászólni, tényleg jóóóó!! Én saját kezűleg csináltam az ajándékokat (idén már nem, mert azért már nem vok olyan kicsi, hanem elfoglalt)! Idén fogom a széldzsekim és kimegyek forraltborozni a barátaimmal a Vörösmarty térre. Forralt bor!!! Hát nem egy fantasztikus karácsonyi találmány???:)))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..