Út a vadonba

Posted on Posted in Egyéb
 
Napok óta “ülök” fölötte, sokféle módon megpróbáltam már elkezdeni, de megkerülni nem tudom, és nem is akarom. Filmértékelés.
 
Volt már olyan érzésed, hogy nem ott van a Te helyed, ahol vagy? Szerettél volna már összepakolni, köszönés nélkül lelépni, és menni. Menni, és megkeresni a helyet, ahol önmagad lehetsz.
 
Önzés? Lehet. Mondhatod azt, hogy mekkora fájdalmat okozol azoknak, akiket otthagysz, és mások életét teszed ezzel tönkre. Kérdezhetek? Nekik van-volt joguk a Te életed tönkretenni? Igen, én önző vagyok.
 
Christopher McCandless előtt “szép” élet áll. Jómódú szülők, friss diploma, út egy még jobb iskolába, új autó apucitól, stb, stb. Hányszor
éltük már meg láttuk már ezt. A srác azonban kicsit naiv, kicsit lázadó, túl okos. Vagy egyszerűen csak összetört benne egy kép, amit a családról, a szülőkről, a materialista világról ismert. Talán csak elege lett a szenvedésből, és főleg a színjátékból.
Hm, valahol én is láttam már ilyet… A pénzét jótékony célra ajánlja fel, és elindul, hogy elérje az igazi célját, és eljusson Alaszkába, ahol egyedül, mindent önerőből megteremtve fog élni, és talán megvilágosodni. Gyalogol, stoppol, utazik és él egy ideig késői hippikkel, búzaföldön dolgozik, evez a Coloradon, találkozik egy pót-nagyapával (Istenem, csak az én utamba is sodornál egyet ….), és végül eljut a jeges-havas vidékre is. Olvas, sokat olvas, és közben rájön pár olyan dologra, amit talán mindenkinek éreznie kellene.
 
Sean Penn nagyon elszúrhatta volna ezt a filmet. Könnyen elcsúszhatott volna a “könnyesnyálas” csöpögésbe, de nem tette. Mesterien formálja a történetet, és segít dönteni is, mert ugye a film közben dönteni kell: elitéled a srácot, amiért otthagyott mindent, vagy együttérzel Vele, és megpróbálod megérteni, miért is tette. Penn elkötelezett, szinte gyermeki csodálattal adózik a főhős bátorsága előtt, és egy pillanatig nem hagy kétejt affelől, hogy nem hibáztatja Christ a döntése miatt. A főszerepben Emile Hirsch zseniális, egyszerűen nem tudok rá jobb kifejezést. A mellékszereplők is nagyszerűek, Hal Holbrook az öreg, katonából lett bőrdíszműves bármikor lehetne a saját nagyapám is, Vince Vaughn pedig az a bohókás jófej haver, akivel szivesen leülnék egy sör mellé dumálni, és biztosan nem csak az ital élvezeti értéke miatt. A filmzene Eddie Vedder munkája (Pearl Jam), lehet szeretni, utálni, de nagyszerűen passzol a mozihoz. A képek pedig…
 
Sean Penn nagyszerűt alkotott. Ő már megtalálta a varázsbuszát. Azt hiszem, én is.
 
CALL EVERYTHING BY ITS RIGHT NAME. HAPPINESS ONLY REAL WHEN SHARED.
 
Az utóbbi idők legmegkapóbb filmje, legalábbis részemről. Érintett voltam-vagyok. Ajánlom mindenkinek, főleg azoknak az agyatlan, nemnormális szülőknek, akiknek nem marad idejük arra, hogy foglalkozzanak azzal, ami (talán) a legfontosabb az életükben.
 

3 thoughts on “Út a vadonba

  1. A film értékelésével egyetértek, valóban nagyon szép és jó munka. A kulcsmondato(ka)t angolul írtad, talán megér egy magyar fordítást is… És azt is hozzátenném, hogy amikor ezeket írta, már késő volt. Nem ebgondolat, természetesen, de azért hiszem, hogy sokaknak nem kell ezen az úton végigmenniük, hogy a fent említett “kulcsmondatokat” megértsék, és eszerint is cselekedjenek.

  2. tappancs : javítom rögtön, és hát eddig is sok filmről írtam itt ebben a blogban 🙂
    Lea : igazad van, én is azt mondom, hogy szerencsés az, akinek nem kell végigmennie ezen az úton, nem azt akarom sugallni, hogy el kell menni Alaszkáig, elég néha csak az utca végéig, vagy talán még addig sem, de ha nem látsz más megoldást, akkor nem árthat, ha nekivágsz. Nehéz döntés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.