Szeretem a focit

Posted on Posted in gondolkodom
 
Sosem tudtam focizni. Ha nekiálltunk a haverokkal, vagy kapus voltam, vagy előretolt ék, csak felpasszolták, ha nagyon üresen álltam, és talán tízből kétszer el is találtam a kaput. Gyerekként apámmal jártunk Gyöngyös meccsekre, mindig élvezettel hallgattam a “nagy öregeket”, akik mind borzasztóan okosak voltak, és értettek a futballhoz, tudták, mi az a les, és nagy élvezettel köpködték a szotyit. Egerbe kerültem középiskolásként, akkoriban ment tönkre az ottani csapat, nem nagyon lehetett csak alacsonyabb osztályú meccsekre járni, de közben a már megfertőzött a láz. Itthon a Debrecen lett a kedvenc csapatom (meg ne kérdezd miért, nem tudom, rájuk esett a választás – ekkor még nem éltem Debrecenben), illetve a Manchester United.
 
Az egyetem alatt kézenfekvő volt, hogy jártam a Loki meccseire. Bérletes lettem, igaz, idegenbe kevesebbet utaztam, de előfordult. Ott voltam az első kupagyőzelemnél, az első bajnoki címnél. Felejthetetlen emlékek, örökre. Akárcsak az első manchesteri utazásom. Arról nem is beszélve, amikor a két nagy kedvenc, a Loki és MU egymással játszott. Nálam meghasonlottabb ember szerintem akkor nem volt 🙂 Azóta is gyűjtöm a sálakat, mezeket, igaz, ritkábban jutok ki meccsekre, de majd, ha lesz “utánpótlás”, újra ott leszünk, és majd én mutatom meg, hogy mi az a les, és hogyan kell köpni a szotyit meg a tökmagot.
 
55 évvel ezelőtt kifutott a Wembley gyepére a Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos– Bozsik, Zakariás – Budai II L., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor összeállítású Magyar Válogatott. Az Aranycsapat. 105 ezer néző, az angol csapat már 90(!!!!) éve volt veretlen hazai pályán. A magyar csapat elgázolta az oroszlános gárdát. 6:3. Szerintem minden magyar tudja, mit jelent ez a számpár. Gólszerzők : Hidegkuti az 1., Sewell a 14., Hidegkuti a 22., Puskás a 25., Puskás a 29., Mortensen a 38., Bozsik az 50., Hidegkuti az 53., Ramsey (11-esből) az 57. percben. Arról már kevesebben beszélnek, hogy a visszavágó sem volt kevésbé sikeres : itthon 7:1-re vertük meg az angolokat. A hazai futball legnagyobb eseménye volt ez a meccs, most pedig a Magyar Futball Napja – ként ünnepeljük. Szeretném, ha majd a fiam is megtudná annak idején, mi is történt ezen a napon, 1953-ban.
 

One thought on “Szeretem a focit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.