Októberi pásztor pite

Posted on Posted in gondolkodom

Szép csendes október 23-a volt tegnap. Sétáltunk a Városligetben, voltunk a Szépművészeti Múzeumban, előtte főztünk, és kicsit rendbe raktuk a lakást. Azon gondolkodtam este, miközben a különböző megemlékezések képeit néztem a televízióban, és bele-bele kapcsoltam a futó, kötelező filmekbe (Szabadság, szerelem és társai), hogy 1956 az a közelmúltban történt magyarországi esemény, ami történelem tanulmányaim alatt a legkevésbé fogott meg, amivel a legkevesebbet foglalkoztam. Valószínűleg tudnék válaszolni a kérdésekre, időrend megvan, a személyek és szerepük is, de valahogy mindig is egy megfoghatatlan esemény marad nekem 56 októbere. Lehet azért, mert éppen akkor tanultam róla először általános iskolában, amikor a “változás” történt, és már lehetett a valós történésekről is beszélni. Emlékszem, az Öreg – aki osztályfőnökünk volt, magyart és történelmet tanított – nem jött zavarba, azt mondta, arról beszél, amit Ő megélt, és amit a szüleitől tud.

Hiányosság részemről? Lehet. Egyszer majd nekiállok rendesen.

A szombati ebéd sheperd’s pie volt, amit én főztem. Tudom, nem valami nagyon nemzeti, nem valami nagyon magyar – de nekem ízlett.

2 thoughts on “Októberi pásztor pite

  1. Pontosan nem lehet tudni mi tortent, mert ket valtozata van az egesznek, es nemcsak a tortenelem konyvekben, de az emberek fejeben is.Viszont az elmult tiz evben annyira felkapott es propagandakent szolgalo unnep lett a jobboldalnak, hogy attol mar hanyingerem van.

  2. Én négy éves voltam az esemény(ek)kor. Asztán félrenevelt a kommenista rencer. Totális ambivalencia van most nálam. Gyűlölöm a ruszki tankokat, és gyűlölöm, aki fegyvert adott a pesti srác kezébe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..