Közélet

Posted on Posted in gondolkodom

Beszélgetek ismerősökkel, kollégákkal, és kezd elkeseríteni a helyzet, pedig aki ismer, tudja, hogy alapvetően mindig optimistán állok hozzá a dolgokhoz.

Természetesen első helyen áll a pénz. Azt kell hogy mondjam, csodálom azokat az embereket, akik minimálbérből, vagy ilyen maximum 100 nettóból élnek. Egyszerűen röhejes, hogy mennyire kevés ez a pénz ma. Baromira szar azt hallani, hogy az egyik srác visszaköltözik a szüleihez, mert egyedül nem képes fenntartani az albérletét. Azt, hogy kifizetve minden számlát marad 15 rugó a tárcában – egy hónapban. Azt, hogy látom, elvonják a tanároktól szinte az összes juttatást. Az, hogy a nagyarányú, drasztikus adócsökkentés mennyi helyen okozott fizetéscsökkenést. Azt, hogy elmondják ismerősök: igen, az a 2000 forint is baromira sokat számít, amivel kevesebb most a fizetése (mert “versenyszférában” azért ne legyenek hiú ábrándjaink : simán benyeli a munkáltató, és nem fog emelni).

A másik, ami zavar, az az általános apátia. A beletörődöttség. Az emberek már a hangjukat sem emelik fel, megszokott a szerdai benzináremelés, az, hogy összehasonlítva egy tavaly őszi és egy mostani bevásárlást, ugyanarra a mennyiségre számolva  kb. 25%-al kerül a blokk végére. Magamon is érzem, bár küzdök ellene.

Összepakolni, és menni el? Tényleg ez lenne a megoldás?

Mindenesetre komolyan elgondolkodtam azon, hogy leteszem az autót.

4 thoughts on “Közélet

  1. En mar azt sem ertem, hogy emberk egyaltalan magyar fizetesbol hogy tudnak megelni mert ahogy hallom a rezsijuk annyi mint nekeunk itt, csak a fizetesuk az itteni 10%-a kb… Elszomorito amit ott muvelnek, de az egyetlen megoldas a pakolni es menni (mondom ezt nyugaton elo szemmel). Egy 4 napot dolgozo tanar fizetese 1600eu korul van, (sogornom tanito no) es ha ehez hozzajon egy 2essel kezdodo ferfi fizets eleg brutalis modon lehet elni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.