Bizony, öregszünk. Több, mint 3 éve van már nálam, volt vele sok kis probléma, törtem is már meg, fel is törték párszor, volt médiasztár, amikor az utcánkra borult egy fél épület, és egy bécsi kirándulást leszámítva még mindig elvitt oda, ahova menni akartunk. Korábban felelőtlen voltam vele, mint annyi minden mással is, de mostanában igyekszem a legjobbat megadni neki, és lehetőleg még időben. Elérte a nagykorúságot, múlt szombaton egy “lippi klasszikuson” – éjszaka, a kutyával, a semmi közepén egy autópályán átléptük a 200000 kilométert. Lehúzódtam, lefotóztam, végigsimítottam a műszerfalon, és mentem tovább. Szerintem a gép is érezte, hogy most büszke vagyok rá. Köszönöm, én Mazdám