Az oktatásról

Posted on Posted in gondolkodom

Szerencsés ember vagyok. Amikor általános iskolába jártam, a vége felé már lehetett hittant tanulni annak, aki akart, de nem volt kötelező. Egy olyan embertől kaptam meg az alapokat, aki azt tanította, amit Ő gondolt az irodalomról és a történelemről, és nem azt, amit előírtak neki. Középiskolába olyan iskolába járhattam, ami (sok egyéb) mellett azt tanította, amire szükségem volt, ami elég volt ahhoz, hogy nyugodtan bekerülhessek egyetemre. A középsuli kellően laza volt, mai szóhasználattal élve liberális, viszont olyan szakmai képzést kaptunk, amit kevesen az országban. Az egyetemen állami pénzen elvégezhettem a főszakomat, bár nem volt egyszerű bekerülni, de nem is volt mission impossible. A további diplomákat már önköltségen szereztem, hála a szüleimnek, akik sokat támogattak, és annak, hogy annyira azért nem utálok dolgozni, mint az időnként látszik : 19 éves korom óta van folyamatosan állásom, végig az iskola mellett is dolgoztam. Használható szakmák vannak a kezemben, nagyképűség nélkül állíthatom, nagy valószínűséggel én mindig fogok magamnak normális munkát kapni.

35 leszek tavasszal. Tanár ismerősöktől, és az internetről is hallom-olvasom, hogy mennyire kétségbe vannak esve a diákok. Éveket tettek arra, hogy felkészüljenek az egyetemre, egy bizonyos szakra, és most elveszik tőlük a lehetőséget. Nem is beszélve a szüleikről. Ha nekünk most lenne kettő, de akár egy felvételi előtt álló gyerek, és nem sikerülne neki az államilag támogatott, akkor annak ellenére, hogy azért nem keresünk rosszul, igencsak megviselné a kasszát a tandíj. Két gyerek esetén meg kb. lehetetlen lenne, főképp, ha esetleg lakhatást is kellene fizetni. Megértem ezeket a srácokat, hogy külföldre akarnak menni – és igenis, aki tud, menjen. Nem egyszerű az sem, és pénzbe is kerül, de az, ahogy most viselkedik a kormányzat az oktatással, tűrhetetlen. Értem én, hogy kétkezi munkásokra van szükség, de könyörgöm, akkor teremtsék meg a feltételét annak, hogy vonzó legyen újra kőművesnek meg asztalosnak menni – mert azt ne várják, hogy életcélként az elitgimibe járó gyerekek a minimálbéren tengődést tekintsék.

A másik, amit nem értek. Ezek a gyerekek bőven nagykorúak lesznek mind 2014-re, szavazó állampolgárok. Komolyan gondolja a Fidesz, hogy ez a réteg nem fog ELLENÜK szavazni? Vagy ez a két-három évfolyam, aki addig végez nem érdekes?

Szerencsés ember vagyok – mert nem idén érettségizek. Kitartás azoknak, akiknek ezt dobta a gép!

One thought on “Az oktatásról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..