Vígszínház

Posted on Posted in gondolkodom

Bár nem értek hozzá, de azért beleugatok ebbe is egy kicsit. Jöjjön egy pár gondolat arról, miért lenne mindennél átlátszóbb, ha elvennék a Víget Eszenyitől, és az Operettet Kerótól.

Ugye nemrégiben új igazgatója lett a Nemzetinek. (az Újszínházas balhéról most nem beszélek, az teljesen egyértelmű volt) Alföldi egy nagyszerű rendező, de tény, roppant megosztó tud lenni, és aki nem képes befogadni az újat, azt, hogy lehet a klasszikusokat modern szemmel is nézni, és esetleg az évtizedek-századok alatt kialakult mondanivalónál többet is belelátni egy darabba, az bizony kellemetlenül érezhette magát egy-egy előadásán. Azt nem lehet eltagadni Tőle, hogy egy sikeres Nemzeti Színházat csinált, hiszen hónapokra előre elfogytak a jegyek, időnként úgy kellett vadászni. Emiatt a megosztó működés miatt azonban még úgy ahogy, de meg lehetett magyarázni (és a jobboldali szavazók ezt tökéletesen el is fogadták), hogy miért is váltják le.

Ott van viszont a Vígszínház. Amióta átvette Eszenyi, sikert sikerre halmoznak, nagyszerű darabokat mutatnak be, mindenféle stílusban, játszanak igazi, könnyű vígjátékokat, komolyabb drámákat, zenés darabokat, mindenki megtalálhatja a neki megfelelő műsort. Gyakorlatilag telt házzal mennek állandóan, ide sem egyszerű jegyet szerezni. Mi több előadást is láttunk itt, és én még egyszer sem jöttem ki onnan úgy, hogy az aktuális darab ne tetszett volna. Nagyszerű kiegészítő programokat is szervezett az igazgató, ennek keretében járhattam pl. én is az öltözőkben, technikai helységekben, de még Enci irodájában is. A darabokba igencsak nehéz lenne belekötni, még elvakult jobbos szemmel sem hiszem, hogy lehetne kivetnivalót találni.

Az Operett pár éve, Keró érkezése előtt éppen hanyatló ágban volt : az emberek kevesebbet jártak színházba, és ez főleg a fiatalabb korosztályra volt értendő (bár ez nem csak operettbéli probléma volt, az egész színházi szakma megsínylette). Ez az ember, akit lehet szeretni és utálni is, áthelyezte egy kicsit a hangsúlyt, és több, nagy sikerű musicalt kezdett el színpadra állítani, fiatalosabb hangnemben, modernebb zenékkel – a közönség pedig megzabálta ezt. Elég csak az Elizabeth vagy a Rómeó és Júlia sikereire gondolni, ahol az emberek napokat álltak sorba, csak hogy jegyet szerezhessenek az előadásra. Jöttek sorba ezek a zenés darabok, az Operettből igazi sztárok nőttek ki, akik még nagyobb nézőközönséget hoztak és folyamatos telt házat. Persze a fanyalgók jöhetnek azzal, hogy az operett, mint műfaj háttérbe szorult (ami egyébként nem igaz, mert ugyanúgy megvannak/voltak az operettdarabok is, csak egyszerűen a musicalek sikere teljesen elnyomta ezeket), de könyörgöm, a színház is egy “üzem” : azt kell játszani, amire igény van, amire bejön a néző, mert ugye állami támogatás már nincs, vagy csak jelképes, jegybevétel meg abból nem lesz, ha húúúdenemzeti darabokat játszunk, amikre aztán a kutya sem kíváncsi.

Elmondható tehát, hogy mindkét rendező roppant sikeres a maga területén, és fogást sem egyszerű találni rajtuk. Ezért is meglepő az, hogy komolyan szóba kerülhetett az a lehetőség, miszerint egyikük sem vezetheti jövőre a mostani színházát. A változásra a nagyobb esélyt sajnos a Vígben látom. Eszenyi kihívója Balázs Péter lett, aki egyébként évekig volt a társulat tagja, majd színigazgatói ambíciói miatt vidékre ment, 2007-ben egészen hangos körülmények között lett a Szolnoki Szigligeti igazgatója. Rég óta tudható Róla, pesti színházat szeretne igazgatni, sokan gondolják úgy a jobboldalon, hogy “kijár” Neki egy szék a fővárosban – és most beindult a gépezet, cél a Víg. Balázsról közismert, hogy elkötelezett konzervatív, a Fideszt mindig is támogatta – most meg lehet a jutalma. Amennyiben azonban eltávolítják Eszenyit, és oda kerül, az mindennél nyilvánvalóbb politikai nyomás és döntés lesz – mert szakmailag nem hinném, hogy felkészültebb Encinél, akinek ráadásul már egy jó adag tapasztalata is van ezzel a Színházzal kapcsolatban, a társulattal úgy tűnik, jól kijön, bár most elkövette azt a “hibát”, hogy Alföldit és Bucit is átvette a Nemzetiből, ez pedig már elég lehet a jobboldalnak, hogy kicsinálja. Végtelenül sajnálnám, ha ez megtörténne, a város egyik legjobb színházát veszítenénk el. Nem csak azért, mert jönne egy új igazgató, inkább azért, mert annak “fel kellene forgatni” az egész társulatot, a repertoárt, hogy bemutassa, Ő másképpen csinálja, mint Eszenyi – mert ha nem változtat a jól bevált dolgokon, akkor lehet az a szöveg, hogy minek is cseréltek, ha minden megy tovább. Egy ilyen váltást pedig a Víg nehezen viselne el.

A Operett még egyértelműbb : ha ott váltás lesz, az szintén csak politikai nyomásra történhet meg. Az ellenjelöltek (nem bántva persze egyiket sem), meg sem közelítik Keró szintjét, és kötve hiszem, hogy bárki is jobban, sikeresebben és nyereségesebben tudná ezt most csinálni.

Félek, a Víget el fogjuk “veszíteni”. Ne legyen igazam, de az a nap a magyarországi színjátszás egyik újabb, nagyon sötét napja lesz.

One thought on “Vígszínház

  1. Eszenyi kicsinálása egyértelmű üzenet: nem elég semlegsenek lenni politikailag — velünk kell lenni ahhoz, hogy top értelmiségiként dolgozni, hatni hagyjunk.

    Kérdés, hogy 2014 után hogyan fogják ezt korrigálni tudni. Mert ha nem lesz kétharmad — márpedig nem lesz –, akkor óhatatlan a fideszes tarolás valamiféle korrigálása.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..