Butaszőke project

Posted on Posted in gondolkodom

Azt mondják, túl későn kezdtem el. Öreg vagyok. Hülyeség. Persze egészen másképp regenerálódom, mint 20 éve, de egyenlőre erről sem veszek tudomást. Igen, lehet, kicsit túlhajtom magam, de nem igazán érdekel.

Azt mondják, a térdem alkalmatlan bármire is. Ez tényleg így van. Persze, ezt nem kell tudnia senkinek, amíg rá tudok állni, menni fogok, és csinálom. Éppen eleget sajnáltam magam, és tapicskoltam a kényelem fostengerében. Ha végleg tönkremegy, akkor így jártam, de nem igazán érdekel.

Azt mondják, lelkileg nem leszek képes végigcsinálni. Benne van, a futás pl. azért nem megy, mert egyszerűen fejben nem tudok még közben sem kikapcsolni, pedig nagyon nagy szükség lenne rá. Ezért dolgozom edzővel a teremben is: nemcsak motivál, és rugdos, ha lazsálnék, de egész jól el is tereli a figyelmem a hülyeségekről. Örökre hálás leszek annak a nőnek, az tuti. Jönni fog a megzuhanás? Biztosan, de nem igazán érdekel.

Azt mondják, bohócot csinálok magamból. Bzmg, az egész életem erről szólt és szól, magam választottam ezt az utat. Voltam ettől már sokkal nagyobb bazári majom is, de nem igazán érdekel.

Azt mondják, ha újra konstansá válik az insomnia, nem fogom bírni. Nem ismernek. Sokkal durvább időszakokat is végigcsináltam. Megtanultam, hogy a magánélet – karrier duó nekem párossával szinte sosem megy. Vagy ez, vagy az, de megsínyli a hülyeségeimet. A fő baj az , hogy ma már igazándiból ez sem érdekel.

Akkor is végigcsinálom. Lehet, hogy egyedül, de akkor is végigmegyek ezen az úton.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.