jó fiú, rossz fiú

Posted on Posted in gondolkodom

Egy beszélgetés során felmerült, mi is az igazi baj velem, ha nőkről van szó. Magam is meglepődtem, amikor azt kaptam, hogy a legnagyobb probléma az lehet, hogy “jó fiú” vagyok. Mikor rákérdeztem, hogy ez pontosan mit is jelent, még inkább furcsa volt a válasz. Ezek szerint, ha a számomra klasszikus stílust követem, az ma simán lehet ijesztő, vagy legalábbis is furcsa. Miről is van szó? Egyszerűen egyre kevesebb nő tudja kezelni azt, hogyha egy férfi kinyitja az ajtót, ha felsegít egy kabátot, ha megtartja az esernyőt, vagy ha egy kávénál ő állja a cehhet. Mi ezzel a baj? Komolyan azt gondolják ilyenkor, hogy ez valami idióta férfi-női alá/felé rendelési ügy? Nem lehet elhinni, hogy ez egyszerűen a tiszteletről szól, amely tisztelet minden nőnek kijár, legalábbis szerintem? Ennyire félreérthető a történet?

A másik véglet meg a “rossz fiúk”. Kismillió olyan párt ismerek, ahol a pasi nem hogy az alapvető normákat nem tartja be, de belép már az alkohol, drogok, játékszenvedély és nem ritka esetben az erőszak is. Mégis, ezek mellett a pasik mellett mindig ott van egy nő. Mindig el tudják magukat adni, mi több, a legtöbb hosszú időre magához tudja láncolni a párját. Hány esetben hallottuk már, hogy “jó, persze, néha felpofoz, meg eljátsza a havi kajapénzt, de azért tudod, nagyon szeret”  – és már fordul is ki a belem. Miért csináljátok ezt, lányok? Miért kell ez, és miért weird az?

Tudom, naiv vagyok. Sőt, minden bizonnyal továbbra is sokat gondolok magamról. Mindegy. Ha ennek az az ára, ami, akkor vállalom. Nem áll jól nekem a rossz fiú szerep.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..