nap más egén

Posted on Posted in gondolkodom

Lehet, hogy tényleg túlságosan makacs vagyok. Soha nem voltam képes könnyen elengedni dolgokat, de az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy ez még nehezebben megy. A szakmai életemben is megfigyeltem, egyre inkább ragaszkodom a saját elképzeléseimhez, és nem túl egyszerűen vagyok meggyőzhető. Talán az évek, talán a rutin, de nagyon szeretném, ha ez nem fordulna át “arcoskodásba”. Nem vagyok tévedhetetlen, de most már egészen jól be tudom lőni, ki az, aki “alattam van” szakmailag. Büszke vagyok arra, amit elértem, rohadt sok meló van benne, és még több vár rám, de sosem rémültem meg a feladatoktól.

Más területeken is érzem ezt a makacsságot. Mostanában van már olyan is, amikor nem megy a megbocsájtás. Előfordul, hogy nem sikerül leszarni sem azokat a történeteket, amiket korábban minden gond nélkül meg tudtam tenni. Abból már kinőttem, hogy megpróbáljak mindenkit megmenteni, egyrészt túl sok olyannal találkoztam, aki igazándiból nem is akarta, hogy megmentsem, másrészt a türelmem sem a régi már.

A legfájóbb makacsság a harmadik terület. Az agyam tudja, és irányít is, de könnyen elveszek, pedig tudom, hogy azzal tennék a legjobbat, ha elengedném. Magamat áltatom, hogy működhet ez még, lehet belőle valami, óránként változnak az érzéseim, de tiszta a kép. Az én egemen már nem lesz nap. Ő szinte biztosan nem.

Igen, ez már megint depresszió közeli állapot.

Kimondtam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..