Nemalszik

Posted on Posted in gondolkodom

Lassan 20 éve tart. Pontosan már nem is emlékszem, hogyan alakult ki, arra sem, miként vettem észre. Akkoriban sok bulit csináltunk éjszaka, aztán reggel meg vagy meló, vagy egyetem – volt pörgés rendesen. Felborult a bioritmusom, tehát tehetek róla, hogy elindult. Eleinte nem volt veszélyes, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy napokig nem alszom. Kóvályogtam, nem tudtam odafigyelni rendesen a dolgaimra.

Elmentem orvoshoz, elkezdtek vizsgálni. Szervi okot nem találtak. Elemeztek tovább. Jártam alvásklinikán. Többen is. Időnként enyhült, volt, hogy teljesen meg is szűnt, aztán mindig visszajött. Egy dolgot kötöttem ki, szintetikus szereket (értsd altatók, nyugtatók) nem fogok sosem szedni. Volt, amikor próbáltam azt is, de nem hatott. Attól szörnyűbbet az ellenségeimnek sem kívánok, mint hogy üljön az ágy szélén, teljesen letompulva, de olyan szinten, hogy kb. a nyálad csorog a szád mellett, de nem alszol. Ne akard elképzelni.

Nem beszéltem róla senkinek. Tudtam, hogy megoldást kell találnom rá, mert az életem is rámehet. Megtanultam mindenféle technikákat, amivel tudok pihenni, és rengeteg dologba belekezdtem, hogy a rám szabadult időt tartalmasan töltsem ki. Ez az egyetlen pozitívum, amit köszönhetek ennek a történetnek. Sokan furán néznek rám, amikor ez-az kiderül rólam, mármint, hogy mi mindennel foglalkoztam már éltemben, de azt ugye kevesen tudják, hogy nekem szinte minden nap volt/van legalább 4, de inkább 5 óra szabadidőm, amit Te valószínűleg alvással töltesz. Ennek köszönhető a filmkocka, a zenélés, rengeteg tanulás, még több könyv.

Igen, elmentem agyturkászokhoz is. A legjobb neveknél jártam, többször is. Általában egy dologra jutottak: félek attól, hogy egyedül maradok, és ez okozza az tüneteket. Lehetne is benne valami, ha nem jött volna ki olyankor is, amikor éppen stabil kapcsolatban éltem.  Persze a stressz sem tesz jót az egésznek, és azért tettem is, hogy ne úgy alakuljanak a dolgaim, ahogy. Egyszóval a mai napig nem tudom, mi a helyzet. A heti átlagom a jobb időszakokban 4-5 óra körül van, ami azért már lényegesen jobb, mint azokban az időkben, amikor napokat voltam folyamatában ébren.

Megtanultam együtt élni vele, talán ez volt a legnehezebb. Megtanultam azt, hogy ne pörögjek rajta, ne görcsöljek az egészen, mert különben elevenen felfal. Persze időnként futok még köröket dokiknál, de csak azért, hogy a környezetem megnyutassam. Nem adtam fel, de tényleg beletörődtem.

Manapság megint nem alszom. A heti átlagom alig éri el a 4 órát, vagy még annyit se. Welcome home, insomnia. Ofkorsz ez a poszt is éjszaka készült…

3 thoughts on “Nemalszik

  1. Felveszek Neked egy szöveget (talán lelkesen mesélek majd valami történést az életemből), s ha nagyon nem megy az alvás, lejátszod magadnak.
    A páromat is simán bealtatom egy-egy monológommal. 😀

    1. omg, ezek szerint valaki még olvas? 🙂 Azóta is lelkiismeret furdalásom van, amiért egyszer bealudtam, de lehet, mégis csak el fogom kérni azt a szöveget 🙂 Jó, hogy vagy 🙂

  2. Ha írsz, akkor van mit olvasni. 😀
    Lelkiismeret furdalásod meg ne legyen. Addig jó, míg nyugtató/altató hatással van a beszédem (hangom) másra. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.