fussatok, bolondok!

azért futok, mert….

Posted on Leave a commentPosted in futás, gondolkodom

Jókat szoktam mosolyogni a kényszeres futókon a különböző facebook csoportokban. Ott bizony mindenki csont nélkül fut napi 10-20-30 kilométert, természetesen tökéletes állapotban, nulla fáradtsággal és űridővel tolja. Készül a fotó az óráról, szuper mosolygós selfie, és a kötelező siránkozás, hogy jajaj, ma csak egy félmaratont sikerült lefutni, de hát rossz az idő, majd holnap többet …. Ja, és persze a “fussatok, mert futni jó, és öröm és boldogság” szlogenek elmaradhatatlanok. Én nem ezért futok. Nem azért futok, mert örömet okoz. Nem, egyáltalán nem okoz örömet. Fájdalmat, kínlódást annál többet. Nem, én nem tudok átszellemülni, és kiüríteni az agyam közben. Nekem […]