az én böjtöm

az én böjtöm

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Hamvazószerdával elindult a katolikusok nagyböjtje. Sosem voltam vallásos, sőt, volt időszak, amikor keményvonalas ateistaként viselkedtem, bár ugye a diplomamunkám ténymegállapítása is az volt, hogy minden bizonnyal létezik egy felsőbbrendű hatalom, de hogy az mi, sosem tudtam megfejteni. Valószínűleg azért, mert azt nem megfejtenem kellene, hanem igazándiból megtapasztalni, de ez nálam még nem következett be. Azért hálás vagyok a szüleimnek, hogy akaratomon kívül nem kényszerítettek semmi olyan, hitéleti dologra, ami befolyásolhatott volna, sőt, igazándiból az én gyerekkoromban még inkább a tiltott kategóriába tartozott a vallás gyakorlása. Bár ha jól emlékszem, az első cserkész csapatok még az általános iskolai utolsó évemben elindultak. […]

fussatok, bolondok!

azért futok, mert….

Posted on Leave a commentPosted in futás, gondolkodom

Jókat szoktam mosolyogni a kényszeres futókon a különböző facebook csoportokban. Ott bizony mindenki csont nélkül fut napi 10-20-30 kilométert, természetesen tökéletes állapotban, nulla fáradtsággal és űridővel tolja. Készül a fotó az óráról, szuper mosolygós selfie, és a kötelező siránkozás, hogy jajaj, ma csak egy félmaratont sikerült lefutni, de hát rossz az idő, majd holnap többet …. Ja, és persze a “fussatok, mert futni jó, és öröm és boldogság” szlogenek elmaradhatatlanok. Én nem ezért futok. Nem azért futok, mert örömet okoz. Nem, egyáltalán nem okoz örömet. Fájdalmat, kínlódást annál többet. Nem, én nem tudok átszellemülni, és kiüríteni az agyam közben. Nekem […]

Martin Gore, Depeche Mode

Enjoy The Silence

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Vannak napok, amikor egy végtelenítő gomb jó lenne a youtube-ra. Bár legalább addig is úgy tűnik, mintha élnék, miközben visszaléptetem a video elejére a csúszkát. Mint az életemben. Végigmegy a dal, és bár már Martin Gore első pengetésekor tudom, hogy ez fájni fog, a koncertfelvétel utolsó tapsánál automatikusan tekerek vissza. Ugyanazokat a kurva köröket futom, ugyanazokkal a sablonokkal, és ofkorsz ugyanazzal az eredménnyel. Rutint vitt az életembe az életmódváltás, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jó irány. Felállok, mert fel kell, de vannak pillanatok, amikor inkább csak pihennék még egy kicsit a padlón. Talán Siska írta pár napja, hogy […]

nap más egén

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Lehet, hogy tényleg túlságosan makacs vagyok. Soha nem voltam képes könnyen elengedni dolgokat, de az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy ez még nehezebben megy. A szakmai életemben is megfigyeltem, egyre inkább ragaszkodom a saját elképzeléseimhez, és nem túl egyszerűen vagyok meggyőzhető. Talán az évek, talán a rutin, de nagyon szeretném, ha ez nem fordulna át “arcoskodásba”. Nem vagyok tévedhetetlen, de most már egészen jól be tudom lőni, ki az, aki “alattam van” szakmailag. Büszke vagyok arra, amit elértem, rohadt sok meló van benne, és még több vár rám, de sosem rémültem meg a feladatoktól. Más területeken is érzem […]

Butaszőke project

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Azt mondják, túl későn kezdtem el. Öreg vagyok. Hülyeség. Persze egészen másképp regenerálódom, mint 20 éve, de egyenlőre erről sem veszek tudomást. Igen, lehet, kicsit túlhajtom magam, de nem igazán érdekel. Azt mondják, a térdem alkalmatlan bármire is. Ez tényleg így van. Persze, ezt nem kell tudnia senkinek, amíg rá tudok állni, menni fogok, és csinálom. Éppen eleget sajnáltam magam, és tapicskoltam a kényelem fostengerében. Ha végleg tönkremegy, akkor így jártam, de nem igazán érdekel. Azt mondják, lelkileg nem leszek képes végigcsinálni. Benne van, a futás pl. azért nem megy, mert egyszerűen fejben nem tudok még közben sem kikapcsolni, pedig […]

Nemalszik

Posted on 3 hozzászólásPosted in gondolkodom

Lassan 20 éve tart. Pontosan már nem is emlékszem, hogyan alakult ki, arra sem, miként vettem észre. Akkoriban sok bulit csináltunk éjszaka, aztán reggel meg vagy meló, vagy egyetem – volt pörgés rendesen. Felborult a bioritmusom, tehát tehetek róla, hogy elindult. Eleinte nem volt veszélyes, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy napokig nem alszom. Kóvályogtam, nem tudtam odafigyelni rendesen a dolgaimra. Elmentem orvoshoz, elkezdtek vizsgálni. Szervi okot nem találtak. Elemeztek tovább. Jártam alvásklinikán. Többen is. Időnként enyhült, volt, hogy teljesen meg is szűnt, aztán mindig visszajött. Egy dolgot kötöttem ki, szintetikus szereket (értsd altatók, nyugtatók) nem fogok sosem szedni. […]

jó fiú, rossz fiú

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Egy beszélgetés során felmerült, mi is az igazi baj velem, ha nőkről van szó. Magam is meglepődtem, amikor azt kaptam, hogy a legnagyobb probléma az lehet, hogy “jó fiú” vagyok. Mikor rákérdeztem, hogy ez pontosan mit is jelent, még inkább furcsa volt a válasz. Ezek szerint, ha a számomra klasszikus stílust követem, az ma simán lehet ijesztő, vagy legalábbis is furcsa. Miről is van szó? Egyszerűen egyre kevesebb nő tudja kezelni azt, hogyha egy férfi kinyitja az ajtót, ha felsegít egy kabátot, ha megtartja az esernyőt, vagy ha egy kávénál ő állja a cehhet. Mi ezzel a baj? Komolyan azt […]

20 év

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Mivel úgyse olvassa senki, hát írogatok, mert grafománnak lenni jó. Ma egy kedves kolléganőm felvetette, milyen állat lenne egy időgép, amivel 20 évet visszaugorhatnánk az időben. Az igazság az, hogy szerintem pár perc gondolkodás után azonnal belevágnék. 1998 – nézzük csak. Már bőven Debrecenben voltam, 20 évesen. Eddigre kétszer kivágtak a “Bevezetés az informatikába” tantárgyból az egyetemen (rotfl), és már nem Gabóval meg Somával laktam egy zseniális albérletben a Szent Anna utcában, mert talán ebben az évben bizony együtt éltem valakivel. Indulóban volt a Lovarda project, a Pont irodában dolgoztam (csak hogy ne kelljen bejárni órákra), jártam a közgázosokkal bulizni […]

Útelágazás again

Posted on 2 hozzászólásPosted in gondolkodom

Szóval az van, hogy több, mint 1 éve nem írtam ide, és talán már tényleg senki nem olvassa ezt, tehát nyugodtan el lehet újra kezdenem az ömlengést ide. A helyzet az, hogy van egy tök jó munkám, rendkívül érdekes feladattal, nagyszerű kollégákkal, de egy olyan vezetéssel, ami mindent megtesz azért, hogy ezt a melót ne tudjuk élvezni igazán. Sőt, igazándiból sehogy. Öreg vagyok már ahhoz, hogy ezt jól viseljem – felmondtam. Napokat örlődtem a döntés előtt, rendkívül megviselt, és megvisel még most is. Egyrészt rendkívül sajnálom a munkatársaimat, mert őszintén megvallva, most, hogy 3 kulcsfigura (velem együtt) felállt, nem sok […]

Egyenes

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Polgár és Tiszavasvári között, az 36-os úton van egy szakasz, ami több, mint 5 km hosszú. Ilyenkor, Mindenszentek idején a mi kis családunk is útnak indult, Nyíregyházára. Hazafelé ott ültem az öreg Wartburg hátsó padján, középen, hogy a két első ülés között jól kilássak, és hogy figyelhessem a kilométerórát is, meg azt, hogy az én hősöm, az apám lesz e olyan menő és bátor, hogy “odatapos” az NDK csettegőnek, és elérjük 5 fővel is a 100km/h – ás, számomra akkor iszonyatosan nagy sebességet. Bár tudtam, hogy szabálytalan, de én mégis roppan büszke voltam rá, amikor néha megtette ezt a kis […]