Starshine

starshine

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Annyira rossz végignézni, amit csinál. Legszívesebben megfognám, és megráznám a vállánál fogva, és elmondanám Neki, hogy vedd már észre, mennyire nagy csoda vagy, és egyszerűen nincsen jogod ezt a csodát egy sosem volt álomkép miatt tönkre tenni. Sajnos pontosan tudom, mit érez, én is átmentem ezen, éppen ezért szeretnék segíteni, vagy inkább csak biztatni egy kicsit. Az a baj, hogy még mindig nem akar Ő maga sem felébredni, még nem értem pontosan, miért, de olyan jó lenne látni, ahogy szépen felemelkedik, és úgy ragyog, ahogy ragyognia kellene. Bele se merek gondolni, mennyi Hozzá hasonló lány rohangál a világban, akiket ennyire […]

az én böjtöm

az én böjtöm

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Hamvazószerdával elindult a katolikusok nagyböjtje. Sosem voltam vallásos, sőt, volt időszak, amikor keményvonalas ateistaként viselkedtem, bár ugye a diplomamunkám ténymegállapítása is az volt, hogy minden bizonnyal létezik egy felsőbbrendű hatalom, de hogy az mi, sosem tudtam megfejteni. Valószínűleg azért, mert azt nem megfejtenem kellene, hanem igazándiból megtapasztalni, de ez nálam még nem következett be. Azért hálás vagyok a szüleimnek, hogy akaratomon kívül nem kényszerítettek semmi olyan, hitéleti dologra, ami befolyásolhatott volna, sőt, igazándiból az én gyerekkoromban még inkább a tiltott kategóriába tartozott a vallás gyakorlása. Bár ha jól emlékszem, az első cserkész csapatok még az általános iskolai utolsó évemben elindultak. […]

fussatok, bolondok!

azért futok, mert….

Posted on Leave a commentPosted in futás, gondolkodom

Jókat szoktam mosolyogni a kényszeres futókon a különböző facebook csoportokban. Ott bizony mindenki csont nélkül fut napi 10-20-30 kilométert, természetesen tökéletes állapotban, nulla fáradtsággal és űridővel tolja. Készül a fotó az óráról, szuper mosolygós selfie, és a kötelező siránkozás, hogy jajaj, ma csak egy félmaratont sikerült lefutni, de hát rossz az idő, majd holnap többet …. Ja, és persze a “fussatok, mert futni jó, és öröm és boldogság” szlogenek elmaradhatatlanok. Én nem ezért futok. Nem azért futok, mert örömet okoz. Nem, egyáltalán nem okoz örömet. Fájdalmat, kínlódást annál többet. Nem, én nem tudok átszellemülni, és kiüríteni az agyam közben. Nekem […]

pussyman

Jánosok

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Van az a típusa a pasiknak, akiket igazándiból nem is sorolnék be a pasik közé. A férfiak közé még inkább nem. Egy ilyen ember nem képes felvállalni a döntéseit, az érzéseit. Előadja a kemény arcot, de közben nem merné kimondani, amit kell, mert igenis vannak pillanatok, amikor ki kell mondani. Még önzőnek sem mondanám, mert igazándiból nincs tisztába a tetteinek súlyával. Meg úgy általában a világgal. Ők a Jánosok. Nem nagyon tudok rá megfelelő magyar szót, az angol megfelelője talán a pussy. Ezek az emberek, vagyis a Jánosok tesznek tönkre hosszú időre (vagy néha akár örökre) olyan izgalmas és klassz […]

fencing - hand drawing picture (this is original drawing)

kissé fáj

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Amikor olyan dolgok hangzanak el, amik elég egyértelműek, hogy engem bántanak, sokszor elgondolkodom azon, hogy az, aki mondja, vajon tisztában van a szavai súlyával? Tudja e, hogy azzal, amit mond, olyan, mintha kis tőrrel szúrkálna? Véletlen ez, figyelmetlenség? Lehet ennyiszer nem direkt fájdalmat okozni? Az utóbbi időben inkább hiszem azt, hogy ezek a dolgok tudatosak. Egyszerűbb így jelezni, vagy kordában tartani, még ha nem is túl elegáns. Naponta most kb. 15x halok meg egy kicsit, majd aztán felépülök annyira, hogy újra meghalhassak. Több fronton is. Azért ennyire nem gyászos ám a helyzet (lófaszt nem, mama) – megyek előre, igaz, most […]

End of journey

end of journey

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Őszintén megvallva, magam sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar sikereket érek el a coaching témában, sőt, úgy tűnik, szörnyeket teremtettem. Tényleg mazo vagyok, és igazándiból magyarázatom sincs rá, miért csinálom azt, amit. Újra úgy viselkedem, mint egy idióta kamasz, és megint nem sikerül kicsit sem önzőnek lennem. Azt mondják, az igazi szeretet az, amikor minden esetben a másiknak akarsz jót, még úgy is, ha azzal magadnak okozol fájdalmat. Nem sokszor éreztem még ezt így, de most úgy gondolom, ez már tényleg hülyeség. Van az a pont, amikor el kell engedni dolgokat, még akkor is, ha egyetlen porcikád sem kívánja azt. […]

Martin Gore, Depeche Mode

Enjoy The Silence

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Vannak napok, amikor egy végtelenítő gomb jó lenne a youtube-ra. Bár legalább addig is úgy tűnik, mintha élnék, miközben visszaléptetem a video elejére a csúszkát. Mint az életemben. Végigmegy a dal, és bár már Martin Gore első pengetésekor tudom, hogy ez fájni fog, a koncertfelvétel utolsó tapsánál automatikusan tekerek vissza. Ugyanazokat a kurva köröket futom, ugyanazokkal a sablonokkal, és ofkorsz ugyanazzal az eredménnyel. Rutint vitt az életembe az életmódváltás, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jó irány. Felállok, mert fel kell, de vannak pillanatok, amikor inkább csak pihennék még egy kicsit a padlón. Talán Siska írta pár napja, hogy […]

nap más egén

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Lehet, hogy tényleg túlságosan makacs vagyok. Soha nem voltam képes könnyen elengedni dolgokat, de az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy ez még nehezebben megy. A szakmai életemben is megfigyeltem, egyre inkább ragaszkodom a saját elképzeléseimhez, és nem túl egyszerűen vagyok meggyőzhető. Talán az évek, talán a rutin, de nagyon szeretném, ha ez nem fordulna át “arcoskodásba”. Nem vagyok tévedhetetlen, de most már egészen jól be tudom lőni, ki az, aki “alattam van” szakmailag. Büszke vagyok arra, amit elértem, rohadt sok meló van benne, és még több vár rám, de sosem rémültem meg a feladatoktól. Más területeken is érzem […]

elérhetetlen

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Vicces dolog, amikor az emberek olyan dolgokról álmodoznak, amik finoman szólva sincsenek elérhető távolságban. Van, akinek 1800 km vezetés, vagy 2,5 óra repülés hiányzik a helyhez, amiről görcsösen hiszi, ott megtalálja végre azt, amit keres. Bár maga is tudja legbelül, hogy igazándiból már megvan, és gyakorlatilag kézzel fogható közelségben van, de ez a táv most talán még inkább elérhetetlen, mint az a bizonyos 1800 km. Aztán vannak olyanok is, akiknek ez az út kevesebb, mint 400 km lenne, de még maguknak is csak legcsendesebb pillanataikban merik bevallani, hogy igazándiból erre röpke 5-6 órányi autókázásra lenne leginkább szükségük. Nem tudom, melyik […]

Butaszőke project

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Azt mondják, túl későn kezdtem el. Öreg vagyok. Hülyeség. Persze egészen másképp regenerálódom, mint 20 éve, de egyenlőre erről sem veszek tudomást. Igen, lehet, kicsit túlhajtom magam, de nem igazán érdekel. Azt mondják, a térdem alkalmatlan bármire is. Ez tényleg így van. Persze, ezt nem kell tudnia senkinek, amíg rá tudok állni, menni fogok, és csinálom. Éppen eleget sajnáltam magam, és tapicskoltam a kényelem fostengerében. Ha végleg tönkremegy, akkor így jártam, de nem igazán érdekel. Azt mondják, lelkileg nem leszek képes végigcsinálni. Benne van, a futás pl. azért nem megy, mert egyszerűen fejben nem tudok még közben sem kikapcsolni, pedig […]