35 leszek tavasszal. Tanár ismerősöktől, és az internetről is hallom-olvasom, hogy mennyire kétségbe vannak esve a diákok. Éveket tettek arra, hogy felkészüljenek az egyetemre, egy bizonyos szakra, és most elveszik tőlük a lehetőséget. Nem is beszélve a szüleikről. Ha nekünk most lenne kettő, de akár egy felvételi előtt álló gyerek, és nem sikerülne neki az államilag támogatott, akkor annak ellenére, hogy azért nem keresünk rosszul, igencsak megviselné a kasszát a tandíj. Két gyerek esetén meg kb. lehetetlen lenne, főképp, ha esetleg lakhatást is kellene fizetni. Megértem ezeket a srácokat, hogy külföldre akarnak menni – és igenis, aki tud, menjen. Nem egyszerű az sem, és pénzbe is kerül, de az, ahogy most viselkedik a kormányzat az oktatással, tűrhetetlen. Értem én, hogy kétkezi munkásokra van szükség, de könyörgöm, akkor teremtsék meg a feltételét annak, hogy vonzó legyen újra kőművesnek meg asztalosnak menni – mert azt ne várják, hogy életcélként az elitgimibe járó gyerekek a minimálbéren tengődést tekintsék.

A másik, amit nem értek. Ezek a gyerekek bőven nagykorúak lesznek mind 2014-re, szavazó állampolgárok. Komolyan gondolja a Fidesz, hogy ez a réteg nem fog ELLENÜK szavazni? Vagy ez a két-három évfolyam, aki addig végez nem érdekes?

Szerencsés ember vagyok – mert nem idén érettségizek. Kitartás azoknak, akiknek ezt dobta a gép!

megosztom

Egy éjszaka volt csak, de mégis. Kényelmetlenül éreztem magam, nem találtam a helyem, mert hiányzott. Hiányzott az, hogyha oldalra fordulok, ott alszik mellettem, hallgatom a szuszogását, megnyugtat, megmosolyogtat. Hiányzott az, hogy ezredszer is rám szól, hogy miért nem alszom már.

Jó érzés volt hazamenni. Haza Hozzá.

megosztom

megosztom

Múlt héten a szokásos esti horror volt műsoron (“belenéztünk Kálmán Olgába”), ahol is a kormányszóvivőt próbálta meginterjúvolni a riporternő. Korábban több műsorban láttam Giró-Szászt, olvastam több elemzését, publikációját, és szakmailag mindig nagyon rendben volt, kifejezetten örültem, hogy egy tőlem ellenkező politikai nézeteket valló profitól is észérveket kapok, amiket ha kell, el is tudtam fogadni. Logikusan felépített, érthető anyagok voltak ezek, mentesek midenféle elvakultságtól, vagy túlzott meggyőzni akarástól – olyan, amilyennek egy politikai elemző írásnak lennie kell.

Ezzel szemben az utóbbi időben nagy csalódás a kormányszóvivői munkája. Mintha lenne az a pénz, amiért ….. Szokatlan, és számomra elfogadhatatlan, hogy egy ilyen tehetséges ember Szíjjártó “papagáj” Péter szintjére süllyedjen, és ne tudjon értelmesen válaszolni, mindenre csak ugyanazt a sablont ismételgesse. Látszott, hogy a végén már komolyan felhúzta magát, és ritkán tudott a műsorvezető szemébe nézni, illetve feltűnt, hogy gyakorlatilag minden mondatát “már elnézést” vagy a “bocsánat, de” szavakkal kezdte. Most akkor vagy kemény kormányszóvivők vagyunk, vagy folyamatosan elnézést kérünk, a szememben a kettő nem fér össze. Mindenesetre én éreztem magam kényelmetlenül a helyében.

Pedro amigo mio, kár volt ezért a tehetséges gyerekért!

megosztom

1964 – ben járunk, amikor a Ford kitalálta a “pony car” stílust, ami gyakorlatilag egy megfizethető árú, kompaktabb méretű sportos autót jelentett. Válasz volt ez a Chevy Camarora, vagy a Plymouth Barracuda-ra. Ez lett a Ford Mustang, ami nevét a második világháborús repülőről, a P-51 Mustangról kapta a nevét. Sikerszéria lett, jól mutatja, hogy jelenleg is nagy sikereknek örvend az ötödik generáció, amit 2005 óta gyártanak. Az első generáció 64-től 73-ig készült, és mondhatni, klasszikus darabok készültek ekkor. Az első kabriók után elkészültek a Fastback (csapotthátú) változatok, mindenféle motorral, volt itt “kisebb”, 2.8 literes 4 hengeres 101 pacival, de készült V8 289 köbincses (4,7 literes) aggregáttal is. Mindehhez amerikai szinten mérve alacsonyabb súly társult. Hatalmas siker volt, úgy tervezték, első évében 100000 példányt adnak el belőle, amiből aztán több, mint 400000 lett, köszönhetően alacsony árának is (akkoriban 2400 dollár alatt meg lehetett venni ezt a kocsit).

Chip Foose. Aki szereti az amerikai autókat, annak ez a név mond valamit. 2000-ben készült egy autós mozi, a már említett szereplőkkel, és egy kocsival, amire a főhős mindig is vágyott. Egy 67-es Shelby Mustangra. A Shelby a Ford hivatalos tuningcége, a mai napig ők készítik a legdurvább Mustangokat. A 67-es is egy igen jól sikerült darab, a GT500-asba egy 428 köbincses, 335 lovas motor került. Ebből egy példányt vett kezelésbe Chip Foose a film készítőinek kedvéért, és a Unique Performance céggel karöltve (akik azóta sajnos csődbe mentek) elkészítettek az Eleanort.

Itt figyel a polcon, a második helyen az Eldorado mellett. 1:18-as méretben is lélegzetelállító, egy “alap” Mustang manapság 10-13 millió körül kapható itthon, egy ilyen Eleanor most is van az E-Bay-en, 124.900 dollárnál jár most, ez mai árfolyamon 31,5 millió. A hülyének is megéri. (ha esetleg érdekel, itt a link, de ha megveszed, vigyél el egy körre, légysziiii) Egy újabb autó, amit birtokolnom kell, mielőtt végzek földi életemmel

A sorozat folytatódik, még 9 autó várja, hogy bemutassuk.

megosztom

megosztom

Nem nehéz kitalálni, mi volt az első, ami miatt képes voltam tovább autókázni haza a munkából, csak hogy a rádióban hallgassam. Igen, ez a Büntető mozidélután, Galambbal. Jómagam is készítettem filmes rádióműsort, de az, ahogy ezt a trailerek magyar-hangja csinálta, elsőrangú volt. Fanyar humor, éles kritikai hang, aki azért bőven tudott dicsérni, a stílusa és ízlésvilága nagyon közel áll hozzám, a válogatott zenékről meg még nem is beszéltünk. Hiányzik ma egy ilyen műsor, szinte sehol nem kaphatsz ilyet, egyetlen rádióban sem.

A másik nagy kedvencem az Addig jó, míg Kádár él. Pálinkás Szűcs Róbert feldobott egy témát, a hallgatók betelefonáltak, alapszabály, hogy nincs aktuálpolitika, és lehetőleg a témától se térjen el a beszélgetőpartner. Ma fut egy hasonló műsor, Cukormáz címmel, viszont már csak 1 óra a műsoridő, ezért, ha beesik egy kevésbé érdekes telefonáló, lőttek is a műsornak. Két órában sokkal tartalmasabb volt, kár érte.

A harmadik, ami ma is megy, igaz, állandó ismétlésekkel, az Aczélsodrony. Aczél Endre, az Ő sajátos stílusában, tényszerűen mutat be egy egy évet a 60-as évektől indulva a rendszerváltásig. Belpolitika, külpolitika, művészet, az adott kor zenéivel, és Aczél fantasztikus fordításaival, imádom, ahogy minden angol szám címét elmondja magyarul is, nem is beszélve a zárójel használatáról A sportadások az anekdotákkal meg igazi unikum egy olyan sportbolondnak, mint én.

Persze azóta már más műsorokat is szívesen hallgatok, mondhatni, a kedvenc adóm lett, relatíve fiatal korom ellenére. Remélem, megmarad még jó sokáig, és addig is boldog születésnapot így utólag is, Klubrádió!

megosztom

megosztom

Először is számoltam. A melóhelyemre oda-vissza uszkve 30 km lenne az út, naponta. Az ugye egy héten 150. A Mazda télen gond nélkül városi araszolással benyeli a 10 litert, vagyis 15 liter üzemanyag csorogna le a torkán. Ez 400 forinttal számolva heti 6000 forint, és akkor még nem parkoltam. Mivel a munkahely fizetős zóna, legközelebb free place a Komjádinál van, az meg még mindig 2 villamosmegálló, és nagyon sansz sincs ott üres helyre. Fizetős parkoló meg a legolcsóbb a környéken 280 forintért van, óránként. Rohadtul sokba lenne.

Másodsorban az idő. Reggel, a szentendrein bearaszolni a Jászaihoz, nos, aki már járt arra tudhatja, nem egy leányálom. Jó esetben is legalább 40 perc, vagy inkább több. Ezzel szemben a BKV : a HÉV megálló 3 percre van a lakástól, 7-8 percenként jár. Leszállok a Margit hídnál, 25 perc utazás után, onnan 2 megálló át a hídon (majd nyáron, ha szép idő lesz, lehet sétálni), onnan még 3 perc séta, és bent vagyok az irodában. Max. 40 perc, a lakásajtótól a munkahelyemig. Este ugyanez, semmivel sem kell többet várni. Több zenét hallgatok, hazafelé olvasok, és ami a legjobb az egészben : mire a lakásba érek, teljesen lepörög az agyamról a munka, és nem viszek haza semmit a benti dolgokból.

Sosem gondoltam volna, hogy én, aki még a klotyóra is autóval járt, egyszer azt fogom mondani, hogy nem is rossz dolog ez a BKV. Az autó meg megmarad hétvégére. (és még csak pénzt sem kaptam Vitézy Dávidkától ezért az írásért)

megosztom

Tudom, tudom, borzasztóan rossz apa leszek

megosztom