Útelágazás again

Posted on

Szóval az van, hogy több, mint 1 éve nem írtam ide, és talán már tényleg senki nem olvassa ezt, tehát nyugodtan el lehet újra kezdenem az ömlengést ide. A helyzet az, hogy van egy tök jó munkám, rendkívül érdekes feladattal, nagyszerű kollégákkal, de egy olyan vezetéssel, ami mindent megtesz azért, hogy ezt a melót ne tudjuk élvezni igazán. Sőt, igazándiból sehogy. Öreg vagyok már ahhoz, hogy ezt jól viseljem – felmondtam. Napokat örlődtem a döntés előtt, rendkívül megviselt, és megvisel még most is. Egyrészt rendkívül sajnálom a munkatársaimat, mert őszintén megvallva, most, hogy 3 kulcsfigura (velem együtt) felállt, nem sok esélyt látok arra, hogy a cég értelmesen működni tudjon a jövőben. Igen, lehet azt mondani, hogy patkányként menekülök a süllyedő hajóról, de az a szörnyű az egészben, hogy ennek a hajónak rohadtul nem kellene süllyednie, sőt, mindenféle komoly megerőltetés nélkül szárnyalni tudna tovább. A másik az, hogy rohadtul nehezen engedem el a mostani oldalakat, a “saját gyermekeim”, eszméletlen mennyiségű munkaóra, szenvedés, tanulás, újrakezdés van benne, ismerem minden kódsorát, minden hiányosságát és persze az erényeit is. 3 éve dolgozom rajta, és most elengedni, amikor igazán el tudna indulni – na az nem egyszerű döntés….

2 thoughts on “Útelágazás again

  1. Gondoltam megnézem, létezik-e még a blogod, s íme… 🙂 Meg is lepett, hogy ennyire friss poszt van rajta.

    Marha nehéz dolog a váltás, szóval elhiszem, hogy megvisel… így meg pláne, hogy _tudod_, nem így kellene végződnie. Azonban lehet, hogy valami sokkal jobb következik ezután. Mindenesetre egy tapasztalattal több… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.