Volt egy álmom

Posted on 5 hozzászólás

Ott voltunk mind a négyen, és együtt álmodtunk meg valamit. Közösen írtuk meg az első terveket, amikben rajtunk kívül senki nem hitt egy pillanatig sem. Mi voltunk azok, akik időt, energiát nem kímélve mégiscsak megvalósítottuk. Négyen léptünk be először a kapuján, sírtunk-nevettünk az első évek sikerein (de főleg sikertelenségein). Ott voltunk mindannyian, amikor az első embert kifizettük, aki nálunk-nekünk dolgozott. Együtt találtuk ki, hogy mit is lehetne kezdeni a további ötleteinkkel, az álmainkkal.   Túl jól sikerült, Mára ezek az álmok túlnöttek rajtunk. Túlnőttek a barátságunkon. Sosem hittem volna, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem tudunk majd egymásban […]

Ha én hal lehetnék

Posted on 5 hozzászólás

Amikor tegnap felhívott, hogy lesz mára egy meglepije, fogalmam sem volt, mit talált már ki megint. Délután színházba mentünk, sikerült jegyet szereznem a Rudolf második szereposztására is, kiváncsi voltam, milyen Dolhai a címszerepben. Reggel rácsörögtem, hogy mikor-hol találkozzunk, és akkor mondta, hosszú napra számítsak, mert Ő meg az esti előadásra kapott jegyet, szóval megnézzük az eredeti felálással is a darabot. Igen, Ő már csak ilyen idióta. Tökéletes páros lennénk:)   Az előadások között elmentünk kajálni, gyors ebsétáltatás, újra Rudolf, aztán agy levegőztetése. Először (és valszeg utóljára) vittem ki a visegrádi titkos helyemre. Megmutattam Neki a keresztet. Ott álltunk a borzalmasan giccses […]

Többet nem tudok

Posted on Leave a comment

  Jéghideg ágyban ébredek, tudod, Fény mossa az éjszaka ráncait, Tudom és érzem, hogy merre jársz, Hiába hiszed, hogy nem vagy itt. Most sokáig nem látlak, tudod, Pedig nem vehetem le rólad a szemem, Lepedőm markolja sóhajod: Csak Te mondod így ki a nevem. Az illatodban ülve várok egész nap, Hogy szádban hozd el éltető vizemet, Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort, Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled! (Én ott vagyok Veled!) Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van! Álom-szakadék mélye vár, Onnan is visszahív egy szó, Dalt szül […]

Kérdések

Posted on 2 hozzászólás

Napok óta itt dübörög bennem. Tudom az igazságot, tudom, hogy mit tettél velem, felfogtam a lehetséges megoldásokat, nincs választásom. Kaptam egy pár szép órát, talán ajándéknak szántad, pedig tudtad, ez inkább büntetés. Tudtad, hogy fájni fog. Hideg, kegyetlen, már-már kimért színjáték volt, amiről csak én hittem az elején, hogy vígjáték. Nem vagyok biztos benne, hogy megérdemeltem.   Miért?

Este

Posted on 1 Comment

Te okos vagy, kedves blogolvasó. Segíts nekem! Töltsd le ezt a zenét, tegyél fel egy fülest, lehetőleg sötétben, és lehetőleg egyedül. Csavard fel a hangot, nyugi, nem fog üvölteni. Várd meg, amíg énekelni kezd Elisabeth, aztán gondolj bele abba, hogy milyen érzés lehet az a tudat, hogy van valamid, amit nem birtokolhatsz. Gondolkozz el azon, hogy Te mit tennél, ha a saját boldogságod érdekében tönkre kellene tenned egy olyan ember életét, akit mindennél jobban szeretsz. Tudod, csak akkor érheted el azt, amire vágysz, ha megteszed, de azt is tudod, ha nem teszed meg, akkor megmented a másikat, de Te szép […]

Run, Forrest, run!

Posted on Leave a comment

Felteszed a gépet, bekötöd a cipődet és futni kezdessz. Erről szól az alapozás. Futni jó. Semmi sem tudja ilyen tökéletesen kitisztítani a lelked, az agyad. Ma is. Tele voltam érzelmekkel, félelemmel, rossz érzésekkel. Ma újra megaláztak,a földbe tapostak kegyetlenül, de nem tehetek senkinek sem szemrehányást, hiszen én ugyanezt teszem olyanokkal is nap, mint nap, akik nem ezt várják tőlem. Dühből futni nem jó. A futás elsősorban szellemi megterhelés. El kell hitetned magaddal, hogy igenis, le tudsz futni 5 km-ert, vagy 10et, vagy egy maratont. Ez az igazán nehéz. Ha dühből futsz, nem tudod beosztani az erődet, kidőlsz, és még idegesebb […]