Hozzá

Posted on 1 Comment

Pénteken du. elvonultunk céges összeröffenésre, Fenyőharaszt volt a célpont. Jó társaság, mátrai borok, egy kis póker, szombat reggel előadások, fejtágítás, de semmi vészes, aztán ebéd, kora du. már otthon is voltam. Egy éjszaka volt csak, de mégis. Kényelmetlenül éreztem magam, nem találtam a helyem, mert hiányzott. Hiányzott az, hogyha oldalra fordulok, ott alszik mellettem, hallgatom a szuszogását, megnyugtat, megmosolyogtat. Hiányzott az, hogy ezredszer is rám szól, hogy miért nem alszom már. Jó érzés volt hazamenni. Haza Hozzá.

Dolgozat

Posted on 2 hozzászólás

Szerintem nincs olyan diák, aki szerette a dolgozatokat. Én sem voltam oda érte, bár volt pár poénos (amikor programozásból elsőpados, 20 perces dogára megkaptam egy egész OSZTV döntő feladatsorát, amire ott 5 óra van és hasonlók :)) – jobb lett volna elkerülni mindet. Rájöttem most viszont arra, hogy vannak emberek, akik még a diákoknál is jobban utálják a dolgozatokat. Igen, ők a tanárok, már ha általánosíthatok marlen példájából kiindulva. Itt van az asztalon 3 stóc dolgozat, és mindent megtenne, csak hogy ne kelljen javítani. Főzne, vasalna, segítene bármiben, csak ne kéne neki csinálni. Folyamatosan kérdezem, hogy minek irat annyit, volt […]