Nemalszik

Posted on 3 hozzászólásPosted in gondolkodom

Lassan 20 éve tart. Pontosan már nem is emlékszem, hogyan alakult ki, arra sem, miként vettem észre. Akkoriban sok bulit csináltunk éjszaka, aztán reggel meg vagy meló, vagy egyetem – volt pörgés rendesen. Felborult a bioritmusom, tehát tehetek róla, hogy elindult. Eleinte nem volt veszélyes, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy napokig nem alszom. Kóvályogtam, nem tudtam odafigyelni rendesen a dolgaimra. Elmentem orvoshoz, elkezdtek vizsgálni. Szervi okot nem találtak. Elemeztek tovább. Jártam alvásklinikán. Többen is. Időnként enyhült, volt, hogy teljesen meg is szűnt, aztán mindig visszajött. Egy dolgot kötöttem ki, szintetikus szereket (értsd altatók, nyugtatók) nem fogok sosem szedni. […]

jó fiú, rossz fiú

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Egy beszélgetés során felmerült, mi is az igazi baj velem, ha nőkről van szó. Magam is meglepődtem, amikor azt kaptam, hogy a legnagyobb probléma az lehet, hogy “jó fiú” vagyok. Mikor rákérdeztem, hogy ez pontosan mit is jelent, még inkább furcsa volt a válasz. Ezek szerint, ha a számomra klasszikus stílust követem, az ma simán lehet ijesztő, vagy legalábbis is furcsa. Miről is van szó? Egyszerűen egyre kevesebb nő tudja kezelni azt, hogyha egy férfi kinyitja az ajtót, ha felsegít egy kabátot, ha megtartja az esernyőt, vagy ha egy kávénál ő állja a cehhet. Mi ezzel a baj? Komolyan azt […]

20 év

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Mivel úgyse olvassa senki, hát írogatok, mert grafománnak lenni jó. Ma egy kedves kolléganőm felvetette, milyen állat lenne egy időgép, amivel 20 évet visszaugorhatnánk az időben. Az igazság az, hogy szerintem pár perc gondolkodás után azonnal belevágnék. 1998 – nézzük csak. Már bőven Debrecenben voltam, 20 évesen. Eddigre kétszer kivágtak a “Bevezetés az informatikába” tantárgyból az egyetemen (rotfl), és már nem Gabóval meg Somával laktam egy zseniális albérletben a Szent Anna utcában, mert talán ebben az évben bizony együtt éltem valakivel. Indulóban volt a Lovarda project, a Pont irodában dolgoztam (csak hogy ne kelljen bejárni órákra), jártam a közgázosokkal bulizni […]

Útelágazás again

Posted on 2 hozzászólásPosted in gondolkodom

Szóval az van, hogy több, mint 1 éve nem írtam ide, és talán már tényleg senki nem olvassa ezt, tehát nyugodtan el lehet újra kezdenem az ömlengést ide. A helyzet az, hogy van egy tök jó munkám, rendkívül érdekes feladattal, nagyszerű kollégákkal, de egy olyan vezetéssel, ami mindent megtesz azért, hogy ezt a melót ne tudjuk élvezni igazán. Sőt, igazándiból sehogy. Öreg vagyok már ahhoz, hogy ezt jól viseljem – felmondtam. Napokat örlődtem a döntés előtt, rendkívül megviselt, és megvisel még most is. Egyrészt rendkívül sajnálom a munkatársaimat, mert őszintén megvallva, most, hogy 3 kulcsfigura (velem együtt) felállt, nem sok […]

Egyenes

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Polgár és Tiszavasvári között, az 36-os úton van egy szakasz, ami több, mint 5 km hosszú. Ilyenkor, Mindenszentek idején a mi kis családunk is útnak indult, Nyíregyházára. Hazafelé ott ültem az öreg Wartburg hátsó padján, középen, hogy a két első ülés között jól kilássak, és hogy figyelhessem a kilométerórát is, meg azt, hogy az én hősöm, az apám lesz e olyan menő és bátor, hogy “odatapos” az NDK csettegőnek, és elérjük 5 fővel is a 100km/h – ás, számomra akkor iszonyatosan nagy sebességet. Bár tudtam, hogy szabálytalan, de én mégis roppan büszke voltam rá, amikor néha megtette ezt a kis […]

Newsroom finálé

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Amiért a Newsroom az egyik legjobb sorozat, amit az utóbbi időben láttam. A második évad fináléjának nagymonológja mindent visz. Előadja Will McAvoy (Jeff Daniels), a megrögzött republikánus, a választások éjszakáján, miután kiderült, a demokrata Obama nyert. Aki nem teljesen van tisztában a szerepekkel : a republikánusok a jobb, a demokraták inkább a bal-liberális oldalt képviselik odaát. Ez a beszéd mindent visz. Az eredeti angol után a fordítás a magyar szinkronból van. Nagyon, nagyon elgondolkodtató….. “No, I call myself a Republican ’cause I am one. I believe in market solutions and I believe in common sense realities and the necessity to […]

Vígszínház

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Bár nem értek hozzá, de azért beleugatok ebbe is egy kicsit. Jöjjön egy pár gondolat arról, miért lenne mindennél átlátszóbb, ha elvennék a Víget Eszenyitől, és az Operettet Kerótól. Ugye nemrégiben új igazgatója lett a Nemzetinek. (az Újszínházas balhéról most nem beszélek, az teljesen egyértelmű volt) Alföldi egy nagyszerű rendező, de tény, roppant megosztó tud lenni, és aki nem képes befogadni az újat, azt, hogy lehet a klasszikusokat modern szemmel is nézni, és esetleg az évtizedek-századok alatt kialakult mondanivalónál többet is belelátni egy darabba, az bizony kellemetlenül érezhette magát egy-egy előadásán. Azt nem lehet eltagadni Tőle, hogy egy sikeres Nemzeti […]

Belváros

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Tegnap este egy film díszbemutatóján jártunk, ami az Urániában volt. Mostanában ritkábban jöttünk be a belvárosba, egyrészt ez a nyár nagyon kaotikusra sikeredett, másrészt ez a meleg sem tesz jót az ember kimozdulási kedvének. Az volt a kérése, hogy ne a Síp utcában álljunk meg, ha lehet. Tudom, hogy sokszor győzködi magát, nem is lakna már szívesen a belső kerületekben, és hogy annyira nem is szörnyű “kint”, Békáson, a szíve mélyén mindig is ott szeretne lakni, a zsidónegyed közepén. Én sosem rajongtam ezért a környékért igazán, az én “hazám”, ha már Budapest, akkor Újlipót. Most azért próbálok hajtani, hogy előbb-utóbb […]

Árokparton

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Mikor és miért lettünk ennyire megosztva? Legfőképpen miért válok időnként én is olyan szinten demagóg hülyévé, és süllyedek le olyan szintre bizonyos vitákban, amit visszaolvasva őszintén sajnálok? Mitől lettünk ennyire agresszívek, és miért van ez a borzalmas szekértábor effektus az emberek között? Miért nevezem én birkamenetnek a vonulókat, ők miért neveznek engem agymosott liberálbolsinak, aki lehetőség szerint még legalább buzeráns is, de minimum nemzetellenes hazaáruló? Igen, én is hibás vagyok ebben, mint ahogy mindannyian, akik hagyták átpolitizálni a magánéletüket. Őszintén irigylem azokat az ismerőseimet, akik szarnak az egész közepébe, és eszükbe sem jut október 23-án tüntetni menni, inkább sétálnak egy […]

Lemerült Duracell nyuszi

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Általában úgy ismernek, hogy nagyon nehéz kihozni a sodromból, engem igazán mérgesnek, idegesnek még kevés ember látott – egyrészt tényleg ilyen vagyok, másrészt igyekszem palástolni, ha nagyon kész vagyok. Mostanában azonban azt veszem észre magamon, hogy egyre ingerültebb, feszültebb vagyok, és nehezebben kezelem a dolgokat, mint régen. Persze erről egyrészt magam is tehetek, másrészt viszont szembesülök egy csomó dologgal, ami feltolja az agyam, vagy még többször inkább elkeserít. Időnként azt is érzem, hogy irigy vagyok, ezt pedig mindig is igyekeztem elkerülni, de egyszerűen szar látni, hogy körülöttem az emberek haladnak előre, én meg (ismétlem, a saját hibámból) csak topogok egy […]