Newsroom finálé

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Amiért a Newsroom az egyik legjobb sorozat, amit az utóbbi időben láttam. A második évad fináléjának nagymonológja mindent visz. Előadja Will McAvoy (Jeff Daniels), a megrögzött republikánus, a választások éjszakáján, miután kiderült, a demokrata Obama nyert. Aki nem teljesen van tisztában a szerepekkel : a republikánusok a jobb, a demokraták inkább a bal-liberális oldalt képviselik odaát. Ez a beszéd mindent visz. Az eredeti angol után a fordítás a magyar szinkronból van. Nagyon, nagyon elgondolkodtató….. “No, I call myself a Republican ’cause I am one. I believe in market solutions and I believe in common sense realities and the necessity to […]

Vígszínház

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Bár nem értek hozzá, de azért beleugatok ebbe is egy kicsit. Jöjjön egy pár gondolat arról, miért lenne mindennél átlátszóbb, ha elvennék a Víget Eszenyitől, és az Operettet Kerótól. Ugye nemrégiben új igazgatója lett a Nemzetinek. (az Újszínházas balhéról most nem beszélek, az teljesen egyértelmű volt) Alföldi egy nagyszerű rendező, de tény, roppant megosztó tud lenni, és aki nem képes befogadni az újat, azt, hogy lehet a klasszikusokat modern szemmel is nézni, és esetleg az évtizedek-századok alatt kialakult mondanivalónál többet is belelátni egy darabba, az bizony kellemetlenül érezhette magát egy-egy előadásán. Azt nem lehet eltagadni Tőle, hogy egy sikeres Nemzeti […]

Belváros

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Tegnap este egy film díszbemutatóján jártunk, ami az Urániában volt. Mostanában ritkábban jöttünk be a belvárosba, egyrészt ez a nyár nagyon kaotikusra sikeredett, másrészt ez a meleg sem tesz jót az ember kimozdulási kedvének. Az volt a kérése, hogy ne a Síp utcában álljunk meg, ha lehet. Tudom, hogy sokszor győzködi magát, nem is lakna már szívesen a belső kerületekben, és hogy annyira nem is szörnyű “kint”, Békáson, a szíve mélyén mindig is ott szeretne lakni, a zsidónegyed közepén. Én sosem rajongtam ezért a környékért igazán, az én “hazám”, ha már Budapest, akkor Újlipót. Most azért próbálok hajtani, hogy előbb-utóbb […]

Árokparton

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Mikor és miért lettünk ennyire megosztva? Legfőképpen miért válok időnként én is olyan szinten demagóg hülyévé, és süllyedek le olyan szintre bizonyos vitákban, amit visszaolvasva őszintén sajnálok? Mitől lettünk ennyire agresszívek, és miért van ez a borzalmas szekértábor effektus az emberek között? Miért nevezem én birkamenetnek a vonulókat, ők miért neveznek engem agymosott liberálbolsinak, aki lehetőség szerint még legalább buzeráns is, de minimum nemzetellenes hazaáruló? Igen, én is hibás vagyok ebben, mint ahogy mindannyian, akik hagyták átpolitizálni a magánéletüket. Őszintén irigylem azokat az ismerőseimet, akik szarnak az egész közepébe, és eszükbe sem jut október 23-án tüntetni menni, inkább sétálnak egy […]

Lemerült Duracell nyuszi

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Általában úgy ismernek, hogy nagyon nehéz kihozni a sodromból, engem igazán mérgesnek, idegesnek még kevés ember látott – egyrészt tényleg ilyen vagyok, másrészt igyekszem palástolni, ha nagyon kész vagyok. Mostanában azonban azt veszem észre magamon, hogy egyre ingerültebb, feszültebb vagyok, és nehezebben kezelem a dolgokat, mint régen. Persze erről egyrészt magam is tehetek, másrészt viszont szembesülök egy csomó dologgal, ami feltolja az agyam, vagy még többször inkább elkeserít. Időnként azt is érzem, hogy irigy vagyok, ezt pedig mindig is igyekeztem elkerülni, de egyszerűen szar látni, hogy körülöttem az emberek haladnak előre, én meg (ismétlem, a saját hibámból) csak topogok egy […]

Reboot

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Mostanában megint kevesebbet alszom. Sok minden pörög az agyamban, de legalább a filmezés leköt – még megvan a filmkocka lendülete, kicsit féltem tőle, hogy ez is hamar el fog múlni, mint oly sok minden más korábban. Mégis, néha azt érzem, csak azért veszek elő egy szar filmet is, hogy elterelje a gondolataimat. Fáradtnak érzem magam, pedig most pörög minden – a meló is rendben van. Olyan, mintha beálltam volna egy biztonságos, rutin üzemmódba – minden nap teljesítem, amit kell, de valami hiányzik. Magam sem tudom megfogalmazni, és biztosan lesz olyan, aki félre fogja majd ezt jól érteni (egyvalaki biztosan), nem […]

Az oktatásról

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Szerencsés ember vagyok. Amikor általános iskolába jártam, a vége felé már lehetett hittant tanulni annak, aki akart, de nem volt kötelező. Egy olyan embertől kaptam meg az alapokat, aki azt tanította, amit Ő gondolt az irodalomról és a történelemről, és nem azt, amit előírtak neki. Középiskolába olyan iskolába járhattam, ami (sok egyéb) mellett azt tanította, amire szükségem volt, ami elég volt ahhoz, hogy nyugodtan bekerülhessek egyetemre. A középsuli kellően laza volt, mai szóhasználattal élve liberális, viszont olyan szakmai képzést kaptunk, amit kevesen az országban. Az egyetemen állami pénzen elvégezhettem a főszakomat, bár nem volt egyszerű bekerülni, de nem is volt […]

Hozzá

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Pénteken du. elvonultunk céges összeröffenésre, Fenyőharaszt volt a célpont. Jó társaság, mátrai borok, egy kis póker, szombat reggel előadások, fejtágítás, de semmi vészes, aztán ebéd, kora du. már otthon is voltam. Egy éjszaka volt csak, de mégis. Kényelmetlenül éreztem magam, nem találtam a helyem, mert hiányzott. Hiányzott az, hogyha oldalra fordulok, ott alszik mellettem, hallgatom a szuszogását, megnyugtat, megmosolyogtat. Hiányzott az, hogy ezredszer is rám szól, hogy miért nem alszom már. Jó érzés volt hazamenni. Haza Hozzá.

Képek

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

A hétvégén fúrtam fel Marlen régi képeit a hálóban, és miközben pakoltam a falra a szüleiről, nagyszüleiről készült fotókat, azon gondolkodtam, hogy nekem mennyire nincsenek ilyen tárgyi emlékeim sem a családomról, sem magamról. Furcsa, mert ugye elég sokat fotóztam, de képeim javarészt csak a közelmúltból vannak. Tuti rejtegetnek anyámnál a fiókok eldugott fényképtartókat, de valahogy hozzám sosem került belőlük. Néha jó lenne elővenni, nézegetni azt, amikor még úgy tűnt, minden rendben van. Jó lenne kép magamról is, nem is nagyon készült pl. akkor, amikor még hátközépig érő hosszú hajam volt, vagy amikor a rádióban ügyködöm, DJ pultos képem is csak […]

A kormányszóvivő halála

Posted on 2 hozzászólásPosted in gondolkodom

Van az a klasszikus jelenet a Macskafogóban, amikor Lusta Dick őrmester a vámpírok fogságába kerül, és ugye szívás előtt még egy utolsót fújni szeretne, mire a fővezér kifejti, hogy “Pedro amigo mio, ma is konzervvért iszunk, kár lenne ezért a tehetséges gyerekért” – nos, így vagyok én is Giró-Szász Andrással. Múlt héten a szokásos esti horror volt műsoron (“belenéztünk Kálmán Olgába”), ahol is a kormányszóvivőt próbálta meginterjúvolni a riporternő. Korábban több műsorban láttam Giró-Szászt, olvastam több elemzését, publikációját, és szakmailag mindig nagyon rendben volt, kifejezetten örültem, hogy egy tőlem ellenkező politikai nézeteket valló profitól is észérveket kapok, amiket ha kell, […]