Nemrégiben költözködtünk, és hála a jó kis magyar viszonyoknak, ide nem tudtuk hozni a már jól bevált UPC kábeltv és internetcsomagunkat. Az előző lakásban nemrégiben váltottunk digitális tévére, és azt kell hogy mondjam, megérte, annak ellenére, hogy nincs HD készülékünk. Sokkal tisztább volt a kép, a műsorújság nekem nagyon bejött, nem is beszélve a rögzítőről. Imádtam, hogy a discoveryről sorba vette fel nekem a cucc a Wheeler Dealers – eket A netre sem lehetett különösebb panasz, ha el is ment, egy modem újraindítás többnyire orvosolta a problémát. Az ügyfélszolgálat már más tészta, sokszor saját maguknak is ellentmondanak, volt, hogy egy csomagmódosítás miatt egy teljes hétvégén át nem volt televízió, és ugye a UPC a hűséges előfizetőit leszarja, ha esetleg valami kedvezőbb árat akarsz, jöhet a hűségnyilatkozat. Beleestünk mi is ebbe a hibába, és bár nem a mi hibánk, hogy itt nem tudnak szolgáltatni, egy gyenge 40+ ezer forintos számlát azért ki kellett fizetni.

A III. kerületben van Tbirodalom vagy Digi. A T nálam alapból kiesik, a netes feltöltési sebesség egy vicc, a szolgáltatás színvonaláról meg ne is beszéljünk – maradt a Digi. A tesóm előfizetőjük, meg volt velük elégedve, kicsit bizalmatlan voltam, de belevágtunk. Első szimpi dolog : semmi hűségnyilatkozat. Első furcsaság : 1 hónap a bekötési idő, ha csak nem kérek egy 5000 forintos extra gyors szolgáltatást. Kértem, költözés másnapján jöttek, bekötötték. Nincs modem, csak egy UTP kábel jön be a lakásba, beállítás gyors, problémamentes (lekopogom) azóta még sebességesés sem volt – net pozitívum. Digitális tv itt is, viszont nincs műsörrögzítő, a Settopbox is butább, lassabb, néha “akadozik” a konvertálás, de még mindig ezerszer szebb, mint az analóg (az is jön a kábelen, ergo bármennyi analóg tv-t rá tudok kötni pluszba is). Kipróbáljuk most pár hónapig az HBO-t is, eddig pozitívum, tényleg új és jó filmek mennek rajta. Árban a digi olcsóbb, mint a UPC. Hosszú távú teszt végén majd még beszámolok

Egy kedves barátomnak, és a Neki tett szívességnek köszönhetően új gyűjtemény kezd kialakulni a polcomon. Amerika, 50-es, 60-as évek, autók, gondolom, nagy meglepetést nem okozok vele. 1:18-as méretarányú modellek érkeztek külfödiából, és most bemutatnám az első darabot, az egyik legnagyobb kedvencemet.

A Cadillac gyártotta a felső-közép kategória számára az autókat. Az Eldorado 1953-ban jelent meg, és egésze 2002-ig a palettán maradt. Talán az egyik leghíresebb (és szerintem a legszebb) az 59-es. Az Eldorado nevet egy, a cégen belüli pályázat után kapta, aminek győztese, vagyis a modell névadója egy bizonyos Mary-Ann Marini, aki titkárnőként dolgozott a cégnél. A negyedik generációt 59-től kezdve mindösszesen 2 évig gyártották, 13.000 dollár körüli áron piacra dobva. Érdekesség, hogy ennél a modellnél dolgozott együtt először a Caddi Pininfarina – val, akit a látens autóbuziknak azt hiszem, nem kell bemutatni.A főtervezőt Chuck Jordan-nek hívták.

Két és négyajtós változatban is készült, alapból 390 köbinches V8-as motorral (6,4 liter, azt több, mint 4 Mazda motor ), 4 sebességes váltóval. 5.7 méter hosszú, 2 méter széles, közel 2,5 tonna. Egy tank, ami mégis kecses, és arányos. Minden hatalmas benne, igazi országúti autó, a belvárosban ilyennel vicces lehet közlekedni. Az egyik leghíresebb példány persze az Elvis féle pink verzió. A rakétaszerű hátsó lámpák utaltak az űrkorszakra. Ez volt az utolsó Eldorado, amihez még nem lehetett automata váltót rendelni.

Az 1:18-as modell is tekintélyt parancsoló. Addig nem megyek el a földről, amíg nem lesz egy ilyenem. Egy fullra restaurált példányt 180-250 ezer dollár körül árulnak mostanság, szóval, kell még dobálni a maciperselybe, de szerintem megéri.

A képekre kattintva megnézheted nagyobba is!

Igen, kis önfényezés következik. Újraindítottam a filmkockát, mert most baromi sok időm van ám rá, nem úgy, mint régen Szóval, lesznek megint kritikák, elemzések, életrajzok, meg minden, ami csak kapcsolatba hozható mozival, tévével. Najó, lesz benne talán még színház is néha Színes, szélesvásznú, és ha úgy érzed, írnál egy filmről, egy sorozatról, ne habozz, tedd meg, küldd el, én meg jól felrakom. Vagy akár lehetsz a társszerkesztőm is. Vatevör.

Mióta Békáson lakunk, fordultak az utazási szerepek, marlen csak lesétál a suliba, én meg tolom a HÉV-et reggel meg este. Nincs is vele semmi baj, reggel nyugodtan elolvasom a híreket mobilon, este meg az a 25 perc bőven jó arra, hogy kiürítsem a fejem, ne vigyek haza semmi munkát, és olvasgassak valami könyvet. Közben persze szól a fülemben valami zene. Az utóbbi időkben hanyagoltam, rengeteg lemez gyűlt össze, és a régi kedvenceket is jó újra előbányászni. Rá kellett jönnöm, hogy 16 giga (ennyi megy fel az ipodomra) baromi nagy mennyiség, és nagyon sokszínű tud lenni. Van itt minden, mint a búcsúba`. Tankcsapda, Edda, Kálloy-Molnár Péter, Ágnes, Kylie, Ákos, Belga, Charlie, Lovegun, Nirvana, saját mixek, az iTunes szerint több, mint 6 teljes napnyi zene. Néhány hangoskönyv, egy pár Hofi kabaré, podcastek.

LunaTik minimal ipod nano óraszíj

Egy ilyet használok az utazáshoz. Tudom, az iPhone is tud lejátszani, de az alapból csak 8 gigás, és tele van mindenféle programokkal. Kényelmes óra lett így a nanoból, a pici bluetooth csatlakozóval sem kényelmetlen, a fülesem meg tökéletesen lekezeli, léptet a számok között, beleteker, hangerőt állít, más nem kell. Azt ugyan furcsa volt megszokni, hogy a karórámat is “tölteni” kell 3-4 naponta, de ennyit megér. Nagy kár, hogy az iTunes nélküli zenefeltöltés még nem megy, egyetlen ilyen jellegű program sem kezeli még rendesen a hatodik generációs nanot.

Hosszú hónapok óta érzem, hogy nem megy jó irányba az életem. Javarészt magam tehetek róla, nem is akarom senkire áttolni a felelősséget. Tettem a dolgom, magamra vállaltam olyanokat is, amiket nagyon nem kellett volna, és közben megfeszültem. Egyre lentebb csúsztam mint szellemileg, lelkileg és fizikálisan is. Talán csak szakmailag sikerült a magam által elvárt szinten maradnom.

Tudom jól, hogy senki más nem tehet azért, hogy ez a helyzet változzon, és azt hiszem, most megvan a kellő elhatározás, és segítséget is kapok hozzá attól, aki a legfontosabb az életemben.

Hofi mondta, hogy életmód változtatásra van szükség, művészkém! Szójapörkölt, szójafasírozott, szójjanővérkének, hogy befostam!  Úgy gondolom, ahhoz, hogy belül is változni tudjak, először “kívül” kell rendbe szednem magam. Nagyon szeretném kevésbé utálni azt az embert, aki most vagyok.

Sétáltatom a vérebet az utcában, ha velem van, ritkán van rajta póráz, rám már hallgat (így lassan 8 évesen ) A közteresek éppen büntettek egy autót, ami megállni tilos tábla után, ráadásul jócskán rálógva a járdára parkolt. Kiöregedett plázapicsa (tudod, aki 20 éve még baromi jó nő volt, most meg 40+ – ban még mindig 20nak akar kinézni) kiront a szemközti fodrászatból, és fennhangon vitatkozni kezd a közteresekkel. Odaérek melléjük, a nő rám mutat, és magyarázni kezdi, hogy engem miért nem büntetnek meg, hiszen póráz és szájkosár nélkül sétáltatom a kutyámat. A két pasin látom, hogy feszeng, nehogy elröhögje magát, én megálltam, hogy ha kell, írják fel az adataimat, vagy kobozzák el a kutyát, esetleg tegyenek rá mancsbilincset. Itt már tényleg alig tudták tartani a vigyorgást, és továbbküldtek.

Igazándiból csak az igazi magyar hozzáállást akartam szemléltetni. Mert ugye a szomszéd tehenének is dögölni kell, mese nincs.

Mondhatni, most már több, mint 1 éves project vége felé értünk ma. Még megy a szívás az irodában, de már látszik a vége. Azt hiszem, ennyit még sosem küzdöttem egy dologgal, főleg úgy, hogy most a “megrendelői” oldalon ültem, és próbáltam a programozókból kiverni a melót. Meg kell mondjam, nem irigylem azokat, akik programoztatnak bármit is. Ilyen nehezen kezelhető állatfaj, mint a fejlesztő, nem nagyon van több. Lelkük van, de még mekkora

Rájöttem, jobban érdekel a szervező/tervező része ennek az egésznek. Persze, most is szeretek elveszni a részletekben, fejlesztés terén is. Nem panaszkodhatom, mert mindkét oldalból van bőven feladat itt, és nem csak az IT részekkel kell foglalkoznom, de néha persze még előjön, hogy elmegyek kamionsofőrnek. Vagy megnyitom az éttermem – de ezek már unalmas témák

Ma éjszaka pedig lejár Marlen cikkíró pályázata, remélem, tényleg megyünk velnesszelni. Csak így magyarosan. Most úgyis az a menő.

Olvastam Agi bejegyzését (persze RSS-ből), és eszembe jutott, hogy nekem is van ám blogom….

Fura, hogyan változik meg az ember grafománság terén. Napi rutin volt még 2-3 éve, hogy végignéztem az ismerős blogokat, és mindig történt valami, amit úgy gondoltam, érdemes leírnom. Most is történnek ezek a dolgok, és néha hiányzik, hogy legyen itt nyoma ezeknek, de mégis, a késztetés/lelkesedés már nem a régi.

Nem fogok szent elhatározást tenni, hogy mostantól megint napi szinten írok, de azt hiszem, mától egy kicsit több időt próbálok a blogra fordítani. Magam miatt, nem másért. Kellenek a lenyomatok, ennyi.

Vannak az életemben abszolút fix pontok. Az egyik ilyen a mozi, azon belül is a kedvenc, a megismételhetetlen, a felülmúlhatatlan. Többször idéztem már itt is, aki meg ismer, tudja, ez a Forrest Gump. Nem is fogok róla itt áradozni, inkább csak had mutassam be a büszkeségem :

Bár a  képen nem látszik, de elég korrekt minőségű, A4 méretű fényes plakátnyomat. Az a kis Peace felirat pedig  … nos igen, Tom Hanks autogramja, hitelesítve a filmstúdió és az amerikai autogram autentikáló intézet (igen, van ilyen is ) által. 2006 júliusában, Los Angelesben írta alá ezt a példányt.

Tudom, idióta vagyok, de nekem ez akkor is egy kis darabja a filmtörténelemnek, és most már az enyém.

Van egy Hofi vicc, ami valahogy úgy szól, hogy a suszter sámfával fejbe akarta dobni a segédjét, de az lehajolt, és pont akkor lépett be a suszter felesége a műhelybe, puff, pofán. Azt mondja erre a suszter : így se rossz.

Valahogy így érezheti most magát a belügyminiszter. Lehet, hogy összeesküvés – elméletet gyártok, de nagyon úgy tűnik, hogy kormányunknak teljesen megfelel a mostani, gyöngyöspatai helyzet. Aki eddig is romaellenes volt, az még jobban az lesz, és gondolkodás nélkül le lehet tolni a torkán az olyan munka- és szociális jellegű megszorításokat, amiket lehet úgy álcázni, hogy a romák “ellen” van. Aki meg eddig rühellte a “nagymagyar”, gárdás/vonulós csoportokat, most még inkább kiengedheti a dühét, fasiztázhat kedvére akár mégy Gyurcsány Ferenc is. Igaz, most már vér is folyt, és, bár ne legyen igazam, de nem állunk messze attól, hogy haláleset is történjen, egy dologgal nem számolnak.

Nem, nem arra gondolok, hogy a civilek, jogvédők majd jól megvédik a romákat, vagy a jobbik áll ki a betyársereg és társai mellett. Attól félek, hogy mi történik akkor, ha egyszer majd a romák gondolják úgy, hogy akkor most már ők is gárdát csinálnak, és szervezetten indulnak el akármi ellen is.

Természetesen most nem jártam Gyöngyöspatán, ezért pontos tényeket én sem közölhetek, viszont a közelben, Gyöngyösön nőttem fel, jártam elég sokat Patán is. Alapvetően egy normális kis falu volt, persze mindig voltak összeszólalkozások a romák és a magyarok között, de úgy ahogy békésen éltek egymás mellett az emberek. Sok embernek el kellene gondolkodnia azon, hogy mi is vezetett oda, hogy erről a kis hevesi faluról szóljon most már hetek óta a magyar és sok esetben a külföldi sajtó. Ja, tudom, a szocik/libsik/elempések fizették le a nemzetközi sajtót (is). Ezt mindig elfelejtem. Azt is, hogy az emberek nem félnek Patán, és ott rend van – hiszen elmondta tegnap az államtitkár a parlamentben.

Pintér miniszter úrnak meg le kellene mondania, azonnal. Egy normális demokráciában. Kár, hogy az utolsó mondat három szavából csak az első vonatkozhat ránk, a másik kettőnek erősen foszlóban a jelentése itthon.