Szeretem a reggeli sétákat az ebbel. Felkelek, megmosdom, felöltözöm, intek Pöttynek, és nekivágunk a belvárosnak. Szeretem figyelni az emberek félig még alvó, zombi arcát, pacsizom pár kutyás ismerőssel, élvezettel szagolom a pékségekből kiáradó friss sütemények illatát, hallgatom, ahogy ébredezik a város, és megkezd egy új, átlagos napot. A véreb vidáman rohangál körülöttem, odamegy mindenkihez, és mindenkinek egyformán örül, és az emberek kedvesen mosolyognak rá, mert annyira kis idióta, és talán szerez a komor téli reggelben nekik egy pár másodperc jókedvet.
Igen, a kutyasétáltatás misszió. Már csak ezért is megéri minden reggel nekilendülni.
Mindezzel az a probléma, hogy az egész csak fikció. Reggelente 5-10 perc könyörgésre van szükség, hogy Pöttyös, az ég áldjon meg, gyere már ki az ágyból a párnák közül, majd leérünk az utcára, ahol az eb 1 és 3 perc közötti intervallumban elvégzi a dolgát, majd megáll tüntetőleg a lépcsőház ajtaja előtt, hogy na akkor most már mehetünk is vissza. Felérünk, mire kezet mosok, már újra húzza a
lóbőrt kutyabőrt a párnák között. Hát, ilyen az én kutyám, hogy teljesítem én így a missziót? :)
Neved:
E-mail:
Az e-mail cím megadása kötelető, nem jelenik meg sehol!
Weboldal:
Emlékezz rám :
Köszönöm, ha hozzászólsz. Nem moderálok senkit és semmit, csak a nagyon trágár beszólásokat. Új funkció épült be, a commentedet a beírásától számított egy órán belül módosíthatod.
Beszólok