Csikós Zsolt egy újságíró, a totalcaron gyakran el?fordul, egyedi hangvétel? és nagyon élvezetes írásokkal. Gyakorló veteránbolond, több régi autója is van, és már-már betegesen vonzódik az öreg Mercikhez. Pár napja talált egy 48 éves kocsit, Svédországban, és elindult a fantázia ...

Nem vitás, ez az ember az autós társadalom szemében egy local hero. Az autó története itt követhet? végig : Csikós menni Svédorszába Pontonért. Kicsit hosszú, de megéri. 

Egyszer szeretnék én is így elindulni. Igaz, nekem kicsit messzebb kellene menni egy szép kis muscle-car - ért.

Az elkészült anyagot itt, a blogon fogom majd kielemezni. A helyzet előreláthatóan tragikus lesz.

Igen. A tájékoztatásért, a kutatásért mindent megteszek. Kockáztatom az életem és a biztonságom.

2 napig szerelőnél van az autóm.

Mivel nekem volt kocsim, ha mentem bevásárolni, rácsörögtem, kell e nekik valami, vagy akar e jönni, és akkor a hazaszállítás lényegesen könnyebb. Mentünk, de megbeszéltük, hogy most gyors vásárlás lesz, mert végül is csak tej meg kenyér kell otthonra.

Amikor egy jó óra múlva azon agyaltunk, hogy ki kéne menni még egy bevásárlókocsiért, már meg is maradt a mi kis bevásárló-szlogenünk.

Tej meg kenyér. Semmi más.

 

Na nem azért, hogy így meg úgy készüljünk, tanuljunk sokat, legyünk a társadalom megbecsült tagjai, mert csak úgy teremtünk értékes produktumokat.

 

Igen, nem hallgattunk rájuk (legalább is én), és nem tanultam zenét. Nagyon későn, 15 évesen vettem a kezembe az első hangszert. Mármint nem szó szerint, mert elég nehéz lett volna. Dobolni kezdtem.

 

Elvarázsolt ez a hangszer, püföltem, játszottam rajta mindent, ami szembejött. Beatles, lakodalmas vagy Metallica, mindegy, csak próbálkozzak. Eljutottam egy szintig, onnan nem ment tovább - nem vagyok tehetséges, csak szorgalmas, és ez nekem nem volt elég. A dob abbamaradt.

 

A hangja még ma is elvarázsol. Imádtam a zenekari beállások során figyelni, állítani, kicsit a pergőre még, a műsorcín már sok, tegyünk még mélyet a lábdobra....

 

A minap ez szólt a fülesben, ahogy sétáltam kajálni. A szám második részében van egy dob. Baromira egyszerű, nem is szól embertelen jól, de mégis. Ez az, amiért még mindig elhomályosodik a tekintetem, ha meglátok egy szép szerelést.

 

 

Az elméleti oktatás könnyen lement, f?leg, hogy egy kedves kolleginával közösen kezdtük, volt ismerős. Vizsga els?re, jöhetett a vezetés. Lajos, az iskola vezetője szólt, hogy ha nem jelent gondot, egy hölgy lesz az oktatóm. Miért is ne?

Kora reggel, meló előtt találkoztunk először. Eljött értem a lakáshoz. Én már idő előtt lent vártam, tudtam, hogy egy fehér Suzukit kell figyeljek. Megérkezett az autó, és egy végtelenül törékeny, kedves mosolyú nő ült benne. Bemutatkoztunk, beültem mellé, elindultunk a temető felé (igen, az az egyik legnyugodtabb környék Debrecenben :D). A kocsiban üvöltött a Uniqe új albuma. Egyből szimpatikus volt :)

 

A temető előtt cseréltünk. Semmi rutinpálya, semmi ismerkedés, beültem a vezetőülésbe, és én mentem körbe. Megálltunk. Közölte, hogy nem hiszi el, hogy még sosem vezettem, és azonnal kivitt a forgalomba. A rutinpályán csak a vizsga előtti napon voltam, hogy legalább tudjam, merre van.

 

Rengeteget beszélgettünk. Akkor egyedülálló anyuka volt, egy kislánnyal, de épp az oktatásom alatt találkozott a mostani párjával (oktató hol fusson össze a pasival : igen, egy balesetben :D). Közös téma volt bőven, és mondhatom, jó barátok lettünk. A sikeres vizsga után is tartottuk a kapcsolatot, segített bármikor kértem, hívhattuk egymást telefonon akár éjszaka is, össze is jártunk sokáig.

 

Aztán ugye eljöttem. Azt hittem 250 km nem a világ vége, hiszen az elköltözésem előtti időszakban többször be is bizonyítottam magamnak, hogy akár odavissza egy éjszaka alatt sem vészes.

 

Tévedtem. 250 km nagyon sok. Tudom, hogy főként az én hibám. Az én oktatóm az az egyik, aki hiányzik. Az egyik legfontosabb arc, régről.

 

 

  

 

A központban megálltunk, beugrottam az egyik boltba reggeliért, majd átsétáltam az emberek között, akik buszra vártak.

 

Igen, most is volt egy nagyonmagyar. Azt fejtegette ordibálva, hogy a buszosok mind mocskos komcsi zsidók, és ezt az egészet tulajdonképpen Gyurcsány irányítja, mert neki érdeke, hogy káoszban legyen az ország, de majd milyen jó lesz tavasz után, mert majd Viktorék rendbe tesznek mindent.

 

Nem sok kellett hozzá, hogy az amúgy is feszült tömeg ne üsse agyon a faszit. Többen rászóltak, hogy a saját biztonsága érdekében fejezze be. Félek az ilyen emberekt?l.

 

Attól a csalódottságtól viszont mégjobban, amint jöv? ilyenkor fognak ugyanezek az emberek érezni ....

 

 

Ugye a sztrájk kezdete óta minden nap kiviszem Marlent a suliba reggel. Visszafelé meg se próbálom az Árpád hidat, inkább körbe szoktam jönni a Megyeri híd felé, aztán a "kertek alatt" Káposztásmegyeren át be ÚPéKáPé felé. Ezen a vonalon ugye a 14-es villamos a f? közlekedési lehet?ség, az viszont nem jár. A buszmegállók folyamatosan tele vannak, pedig busz se nagyon jár arra.

 

Tegnap reggel úgy gondoltam, jófej leszek. Megálltam az els? buszvárónál, kiszóltam, hogy a központ felé 3 embert el tudok vinni. Néma döbbenet (biztosan nagyon rémiszt? lehettem), de aztán csak leesett egy párnak, hogy ?k bizony így valószín?leg beérnek a dolgukra reggel, és annyira nem is nézek ki perverz haramiának, aki a káposztási lápban majd jól darabokra szabdalja ?ket, úgy, hogy még Bones és Booth is megizzadna, mire azonosítaná a csontjaikat. Szóval beültek, eldumáltunk, jó fejek és nagyon hálásak voltak.

 

Ma reggel újra arra, megint megálltam, most csak a srác volt ott, de volt vele még egy másik srác és annak a barátn?je. Ahogy odaértem, már jöttek is a kocsi felé nevetve. A lány még a BKV bérletét is felmutatta, és megkaptam a tiszteletbeli 14-es villamospótló jelzést. Elmondták, hogy rengeteg autót láttak, ami üresen (ergó csak a vezet?vel) gurult be a város felé, és senki nem állt meg.

 

Nem, nem azt mondom, hogy minden stoppost tessék felvenni. De most itt élünk egy nagyvárosban, amit pár száz ember pulykapénze miatt szenved, kínlódik, és nem tudja a rendes életét élni. Úgy gondolom, nem szakadtam bele, hogy elhoztam ma is három embert, akinek így egy kicsit könnyebb lett a napja. Ilyen apróságokon múlik.

 

Vagy csak túl szentimentális vagyok?

 

Ja igen, azt azért kiváncsian várom, Gaskó mennyire értékesnek és hatásosnak fogja találni a szolidaritási sztrájkját. Ja, és értem meg a sok emberért, aki nem tud közlekedni, mikor fognak szolidárni?

 

 

- A Forrest Gump még mindig a világ legjobb filmje.

- A bútorgyártók még mindig el?szeretettel szórakoznak azzal, hogy  a lapraszerelt, 4216 darabból álló asztal és burulós szekrény összeszerelési ábráján besorszámozzák a darabokat, de magukon a darabokon már nincsennek rajta a sorszámok.

- Bármekkora lakásunk is lesz, sosem fogunk elférni benne teljesen.

- Az egy számítógéphez köthet?-tartozó kábelek száma és folyómétere a végtelenhez közelít.

- Jó dolog szerelmesnek lenni.