The Real Egotrip

Az ősz nemcsak Marlen életében jelenti a változást, az új évet, Pöttynek is megrázkódtatásokkal jár. Ugye a nyáron napközben is van Vele valaki, de most megint jönnek a délelőtti nagy alvások, amíg valamelyik gazdi haza nem ér.   A feltétlen bizalom mintaképe. Aki mindig vár, és bízik benne, hogy hamarosan hazaérünk, és nem hagyjuk egyedül. Reggelente, amikor elindulok munkába látom  (van egy vékony kis füstüveg rész az ajtón, ahol az alakokat fel lehet ismerni) ahogy bekucorodik az ajtó elé, és ott vár, türelmesen. Alszik biztosan sokat, gondolom néha eszeget egy kis szárazat, de bármikor is érjek haza, farokcsóva és ugatás […]

Pöttyös diagnózisa : babesiosis.   Kéretik nagyon drukkolni….  

Az én kutyám a televíziót imádja. Néha olyan szintem el tud rajta bambulni, hogy komolyan csak azt várom, hogy odafordul hozzám, és megkérdezi, hogy szerintem is béna volt e az előző jelenet. Nem csak a természetfilmeket szereti, egy jó krimi is leköti.   A rádió nem annyira érdekli. Sőt, kifejezetten leszarja. Ma reggelre pl. szó szerint is. Nem annyira értem, miért lehetett számára izgalmas “felülni” a földön lévő rádióra, és oda tenni egy kis “szeretetcsomagot”, de hát lelke rajta.   Kora reggel rádióról kutyaszart takarítani felettébb mókás dolog.  

Most nem lesz ömlengés, meg szentimentalizmus. Egyszerűen csak köszöntés. A véreb 4 éves lett a hét végén. Megint volt torta, sok játék, nagy séták a víztározó környékén. Heppi börszdéj Pötty!               Ja igen, fotóztam a víztározó környékén is, akit érdekel, katt ide 🙂  

  A kutyám vasszűz. Vagy csak simán leszbikus. Esetleg frigid. Bár, lehet, hogy csak jól neveltem? Mindenesetre a pasik hidegen hagyják, sőt, inkább csak idegesítik. Viszont néhány szukától tűzbe jön. Igaz, általában csak akkor, ha legalább kétszer-háromszor nagyobb, mint Ő, és elfér alattuk. Hiába no, imádom 🙂   Tényleg, lehet egy kutya leszbikus? Mert akkor veszek Neki szivárványos nyakörvet 🙂  

Rövid ideig tartó munkanélküliségem ideje alatt megpróbáltuk beszoktatni kis családunk új lakóját a Síp utcai életre. Itt még nem is számoltam be arról, hogy egy új állat került be a Noé bárkájára. (off : jó tudni, hogy ér még valamit a szakmai tudásom. Vagy csak jó a CV-m. Esetleg jól el tudom adni magam. Vagy bármi. Mindenesetre villámgyorsan találtam magamnak új, jó helyet :D)   Aki olvas régebbről, tudja, hogy volt egy macsekom, Nyivák. Lassan 1 éve lesz, hogy elveszítettem, és nem is nagyon gondoltam arra, hogy valaha egy másik kis szőrös a helyébe lép. Egészen 3 héttel ezelőttig. Egy […]

Rájöttem, a kutyám egy igazi mese és rajzfilmfigura, mert :   – legalább annyit alszik, mint Csipkerózsika, – fehér a szőre, mint a hó, like Hofehérke, – villámgyorsan kiszedi a rizst a földre, a több alkotóelem közül a száraz tápjából, akárcsak Hamupipőke, – legalább akkorát tud büfögni, mint Shrek, – tud úgy nézni, ha kaja kell, mint a macska a Shrekben, – ha felhúzom, morog, mint Cartman a Southparkban, – legalább annyira idióta tud lenni, mint Sid a Jégkorszakból, – alapból lustább, mint Bobek, aki sosem akar reggeli tornázni, – szereti a mézet, mint Micimackó   Szóval, azt hiszem, felhívom a […]

Szeretem a reggeli sétákat az ebbel. Felkelek, megmosdom, felöltözöm, intek Pöttynek, és nekivágunk a belvárosnak. Szeretem figyelni az emberek félig még alvó, zombi arcát, pacsizom pár kutyás ismerőssel, élvezettel szagolom a pékségekből kiáradó friss sütemények illatát, hallgatom, ahogy ébredezik a város, és megkezd egy új, átlagos napot. A véreb vidáman rohangál körülöttem, odamegy mindenkihez, és mindenkinek egyformán örül, és az emberek kedvesen mosolyognak rá, mert annyira kis idióta, és talán szerez a komor téli reggelben nekik egy pár másodperc jókedvet. Igen, a kutyasétáltatás misszió. Már csak ezért is megéri minden reggel nekilendülni.   Mindezzel az a probléma, hogy az egész […]