az én böjtöm

az én böjtöm

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Hamvazószerdával elindult a katolikusok nagyböjtje. Sosem voltam vallásos, sőt, volt időszak, amikor keményvonalas ateistaként viselkedtem, bár ugye a diplomamunkám ténymegállapítása is az volt, hogy minden bizonnyal létezik egy felsőbbrendű hatalom, de hogy az mi, sosem tudtam megfejteni. Valószínűleg azért, mert azt nem megfejtenem kellene, hanem igazándiból megtapasztalni, de ez nálam még nem következett be. Azért hálás vagyok a szüleimnek, hogy akaratomon kívül nem kényszerítettek semmi olyan, hitéleti dologra, ami befolyásolhatott volna, sőt, igazándiból az én gyerekkoromban még inkább a tiltott kategóriába tartozott a vallás gyakorlása. Bár ha jól emlékszem, az első cserkész csapatok még az általános iskolai utolsó évemben elindultak. […]

fussatok, bolondok!

azért futok, mert….

Posted on Leave a commentPosted in futás, gondolkodom

Jókat szoktam mosolyogni a kényszeres futókon a különböző facebook csoportokban. Ott bizony mindenki csont nélkül fut napi 10-20-30 kilométert, természetesen tökéletes állapotban, nulla fáradtsággal és űridővel tolja. Készül a fotó az óráról, szuper mosolygós selfie, és a kötelező siránkozás, hogy jajaj, ma csak egy félmaratont sikerült lefutni, de hát rossz az idő, majd holnap többet …. Ja, és persze a “fussatok, mert futni jó, és öröm és boldogság” szlogenek elmaradhatatlanok. Én nem ezért futok. Nem azért futok, mert örömet okoz. Nem, egyáltalán nem okoz örömet. Fájdalmat, kínlódást annál többet. Nem, én nem tudok átszellemülni, és kiüríteni az agyam közben. Nekem […]

Martin Gore, Depeche Mode

Enjoy The Silence

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Vannak napok, amikor egy végtelenítő gomb jó lenne a youtube-ra. Bár legalább addig is úgy tűnik, mintha élnék, miközben visszaléptetem a video elejére a csúszkát. Mint az életemben. Végigmegy a dal, és bár már Martin Gore első pengetésekor tudom, hogy ez fájni fog, a koncertfelvétel utolsó tapsánál automatikusan tekerek vissza. Ugyanazokat a kurva köröket futom, ugyanazokkal a sablonokkal, és ofkorsz ugyanazzal az eredménnyel. Rutint vitt az életembe az életmódváltás, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jó irány. Felállok, mert fel kell, de vannak pillanatok, amikor inkább csak pihennék még egy kicsit a padlón. Talán Siska írta pár napja, hogy […]

Árokparton

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Mikor és miért lettünk ennyire megosztva? Legfőképpen miért válok időnként én is olyan szinten demagóg hülyévé, és süllyedek le olyan szintre bizonyos vitákban, amit visszaolvasva őszintén sajnálok? Mitől lettünk ennyire agresszívek, és miért van ez a borzalmas szekértábor effektus az emberek között? Miért nevezem én birkamenetnek a vonulókat, ők miért neveznek engem agymosott liberálbolsinak, aki lehetőség szerint még legalább buzeráns is, de minimum nemzetellenes hazaáruló? Igen, én is hibás vagyok ebben, mint ahogy mindannyian, akik hagyták átpolitizálni a magánéletüket. Őszintén irigylem azokat az ismerőseimet, akik szarnak az egész közepébe, és eszükbe sem jut október 23-án tüntetni menni, inkább sétálnak egy […]

Lemerült Duracell nyuszi

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Általában úgy ismernek, hogy nagyon nehéz kihozni a sodromból, engem igazán mérgesnek, idegesnek még kevés ember látott – egyrészt tényleg ilyen vagyok, másrészt igyekszem palástolni, ha nagyon kész vagyok. Mostanában azonban azt veszem észre magamon, hogy egyre ingerültebb, feszültebb vagyok, és nehezebben kezelem a dolgokat, mint régen. Persze erről egyrészt magam is tehetek, másrészt viszont szembesülök egy csomó dologgal, ami feltolja az agyam, vagy még többször inkább elkeserít. Időnként azt is érzem, hogy irigy vagyok, ezt pedig mindig is igyekeztem elkerülni, de egyszerűen szar látni, hogy körülöttem az emberek haladnak előre, én meg (ismétlem, a saját hibámból) csak topogok egy […]

Reboot

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Mostanában megint kevesebbet alszom. Sok minden pörög az agyamban, de legalább a filmezés leköt – még megvan a filmkocka lendülete, kicsit féltem tőle, hogy ez is hamar el fog múlni, mint oly sok minden más korábban. Mégis, néha azt érzem, csak azért veszek elő egy szar filmet is, hogy elterelje a gondolataimat. Fáradtnak érzem magam, pedig most pörög minden – a meló is rendben van. Olyan, mintha beálltam volna egy biztonságos, rutin üzemmódba – minden nap teljesítem, amit kell, de valami hiányzik. Magam sem tudom megfogalmazni, és biztosan lesz olyan, aki félre fogja majd ezt jól érteni (egyvalaki biztosan), nem […]

Lenyomatok

Posted on 2 hozzászólásPosted in gondolkodom

Olvastam Agi bejegyzését (persze RSS-ből), és eszembe jutott, hogy nekem is van ám blogom…. Fura, hogyan változik meg az ember grafománság terén. Napi rutin volt még 2-3 éve, hogy végignéztem az ismerős blogokat, és mindig történt valami, amit úgy gondoltam, érdemes leírnom. Most is történnek ezek a dolgok, és néha hiányzik, hogy legyen itt nyoma ezeknek, de mégis, a késztetés/lelkesedés már nem a régi. Nem fogok szent elhatározást tenni, hogy mostantól megint napi szinten írok, de azt hiszem, mától egy kicsit több időt próbálok a blogra fordítani. Magam miatt, nem másért. Kellenek a lenyomatok, ennyi.

Az én koromban

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Néztem tegnap a Pleasantville – t, és felhangzott benne az egyik klasszikus mondat : “az én koromban már nem itt kellene tartanom.” Néha én is elgondolkodom ezen, de aztán általában arra a következtetésre jutok, hogy ez hülyeség. Lehetnék most Amerikában, dolgozhatnék Angliában, Debrecenben, csinálhatnék egészen más munkákat. Albérleteznék, esetleg kis lakás, autó, ilyen-olyan élet. Nem tudom, van e olyan mérce, ami megmondja, egy lassan 34 éves embernek hol kell tartania. Persze, lehet azt mondani, hogyha boldog az ember a jelenlegi életével, akkor jó helyen van, de én ebben sem hiszek. Nagyon sok embert ismerek, akik ezzel “altatják el” magukat – […]

Kocka e?

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Most, hogy több, mint egy éve egy abszolute kockulást elősegítő helyen dolgozom, érzem, hogy jó dolog azért a tűzközelben lenni. Minden bizonnyal olyan eszközök fordultak már meg a kezemben, amilyeneket ép eszű földi halandók nem nagyon láthatnak közelről, elég csak az Asus Ares kártyára gondolni, a maga 1200 dolláros árával. Jó dolog ott lenni, ahol megpróbáljuk kitalálni, mit fognak az emberek venni a következő hónapokban, igyekszünk innovatív technológiákat használni, még ha néha kapkodva is. Szerintem sosem voltam igazi kocka. Nem is nagyon szeretnék.