Vitákról

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

Vannak/voltak viták, amikbe soha nem kellett volna belemennem, vagy legalábbis sokkal hamarabb kellett volna kiszállni belőlük. Vannak olyan viták, amiket meg egyszer az életben el kellene kezdenem, de nem megy. Azt hiszem álmos vagyok. Akkor szoktam ilyen hihetetlenül okos lenni.

Öregszem

Posted on 2 hozzászólásPosted in gondolkodom

Rendszeresség. Ez hiányzik a leginkább az életemből. Tudom, az embernek mindig arra van ideje, amire rászánja, és az én hibám, hogy állandóan rohanok, de azért nem hinném, hogy csak én rontom el a dolgokat. Mások a prioritások, mások lettek fontosak. Változom, öregszem, kényelmesedem. Múlt héten pl. pár napig nem volt autó, vizsgáztattam, ezért viva la BKV. Este jöttem haza, kollégahaverral buszozás, aztán séta haza a Deákról, fülesben üvölt egy kis Tankcsapda (mi más ….), és arra gondoltam, hogy ez bizony sokszor mindennapos volt. Mármint az, hogy gyalogosan haza. Jó is volt. “Haza”, az aktuális lakásba már sosem vittem “munkát” – […]

Erre van szükségetek?

Posted on 3 hozzászólásPosted in gondolkodom

2010. január 26, fideszes sajtótájékoztató, tartja Szijjártó Péter: “A Fidesz határozottan arra szólítja fel a kormányt, hogy fogadja el az ingatlanadóval kapcsolatos alkotmánybírósági döntést, törődjön bele a vereségbe, és ne kezdjen trükközni. A taláros testület keddi döntése azt mutatja, hogy a kormány elbukott, a magyar emberek pedig győzelmet arattak, nem Magyarországgal, nem az emberekkel van probléma, hanem a kormánnyal – közölte Szijjártó Péter, a párt elnöki stábjának vezetője.” 2010. október 26, Lázár János frakcióvezető: “A Fidesz parlamenti frakcióvezetője kezdeményezi az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság (Ab) hatásköréből. A 98 százalékos […]

Választás előtt

Posted on 5 hozzászólásPosted in gondolkodom

Jó, akkor egy kis kiegészítés az egész politikus dologhoz. Aki ismer, tudja, nem is olyan régen még közel voltam a tűzhöz, nagyon is közel. Volt egy gárda, aki jól tudott együtt dolgozni, voltak nagyon jó elképzelések, hittünk abban, hogy átverhetjük az ötleteket, és ha lassan is, de megváltoztathatunk olyan dolgokat, amiktől a hideg kirázott az aktuálpolitikában. Aztán választanunk kellett. Az “öregek” nem nézték jó szemmel, hogy egy kis csapat egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és ezek a kis tejfelesszájúak még dolgozni is akarnak, mitöbb, változtatni. Nagyon sokan feladtuk, és eljöttünk. Nekem sem volt gyomrom hozzá, hogy maradjak, pedig tényleg rengeteg energiát […]

Fotóz?

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Technikai elmaradást pótolok. Ugye egy ideje ismételten fotózgatok, csak nem tudtam megmaradni dslr gép nélkül. Pontosan már nem is tudom, milyen megfontolásból, de Sony mellett döntöttem, én a korábbi Nikonos. Akkoriban normális árban az A300 volt kitobival, szóval ez lett az váz. Kezdő szintnek bőven megfelel, talán csak a tükörfelcsapódás hangja nagy, ami zárt térben, mondjuk egy esküvőn akár zavaró is lehet, de hozzá lehet szokni. Kb. 1 évig elvoltam a kitobival + egy Sony 55-200-assal, tanultam a gépet, a beállításokat, aztán tavaly télen beindult a verkli, és nincs megállás 🙂 Először is egy utazózoom – ot vettem, lévén nem […]

Autóbuzi

Posted on 1 CommentPosted in gondolkodom

Látens autóbuzi vagyok, nem kérdés. Nincsen agyontuningolt gépem, nem is taposom ki a belét, de azért a sportautó és tuningmagazinok lelkes vásárlója vagyok. A totalcaron is megfordulok napjában többször is. Szerintem ez normális férfi-működés. Csikós Zsolt egy újságíró, a totalcaron gyakran előfordul, egyedi hangvételű és nagyon élvezetes írásokkal. Gyakorló veteránbolond, több régi autója is van, és már-már betegesen vonzódik az öreg Mercikhez. Pár napja talált egy 48 éves kocsit, Svédországban, és elindult a fantázia … Nem vitás, ez az ember az autós társadalom szemében egy local hero. Az autó története itt követhető végig : Csikós menni Svédorszába Pontonért. Kicsit hosszú, […]

Szociobékávé

Posted on Leave a commentPosted in gondolkodom

… és akkor most 2 nap szocilógiai felmérést végzek a városban. A megfigyelés fő tevékenységi köre a nagyvárosban felnőtt emberek közlekedési szokásainak elemzése lesz. Igyekszem minél több adatot gyűjteni a tömegközlekedésről, elsősorban a BKV területén. Felkészültem mindenféle helyzetekre, lesz nálam többféle adatrögzítő eszköz, kép, hang sem akadály.  Az elkészült anyagot itt, a blogon fogom majd kielemezni. A helyzet előreláthatóan tragikus lesz. Igen. A tájékoztatásért, a kutatásért mindent megteszek. Kockáztatom az életem és a biztonságom. 2 napig szerelőnél van az autóm.

Tej meg kenyér

Posted on 2 hozzászólásPosted in gondolkodom

Ez volt a “jelszavunk” pótanyámmal Debrecenben. Merthogy nekem ott még ilyenem is volt. Mivel nekem volt kocsim, ha mentem bevásárolni, rácsörögtem, kell e nekik valami, vagy akar e jönni, és akkor a hazaszállítás lényegesen könnyebb. Mentünk, de megbeszéltük, hogy most gyors vásárlás lesz, mert végül is csak tej meg kenyér kell otthonra. Amikor egy jó óra múlva azon agyaltunk, hogy ki kéne menni még egy bevásárlókocsiért, már meg is maradt a mi kis bevásárló-szlogenünk. Tej meg kenyér. Semmi más.

Dob

Posted on 6 hozzászólásPosted in gondolkodom

Persze középsikolásként rájön az ember, hogy milyen jó lett volna a szülőkre és a tanárokra hallgatni.   Na nem azért, hogy így meg úgy készüljünk, tanuljunk sokat, legyünk a társadalom megbecsült tagjai, mert csak úgy teremtünk értékes produktumokat.   Igen, nem hallgattunk rájuk (legalább is én), és nem tanultam zenét. Nagyon későn, 15 évesen vettem a kezembe az első hangszert. Mármint nem szó szerint, mert elég nehéz lett volna. Dobolni kezdtem.   Elvarázsolt ez a hangszer, püföltem, játszottam rajta mindent, ami szembejött. Beatles, lakodalmas vagy Metallica, mindegy, csak próbálkozzak. Eljutottam egy szintig, onnan nem ment tovább – nem vagyok tehetséges, […]